Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - Farkas László: „Egyszál magam”

nem, kínzó hallgatással vagy hitegetéssel. Ez a kihordási idő Raffai első versköteténél három év volt, a regénynél négy.

„Irgalmatlanul fáradt vagyok, irgalmatlanul hajtom magam - még súroltam is. Egy óriási szobát. Komolyan, az a munka ment mostanában a legjobban, és rögtön meg is hozta a maga gyümölcsét, leülök egy székre és nézem a ragyogó, szép padlómat... Még bevasalok egy padlás ruhát, aztán nekilátok a regényünket utolszor átfésülni, hogy az a nő mégse beszéljen egészen úgy, mint egy mosónő, vagy mint én." Később jobban beleláttam az életébe, akkor még csak ezekből a fél mondatokból sejtettem, hogy ennek az öngyötrő munkás életnek a tempóját nemcsak a körülményei diktálták, hanem a természete is. Rengeteget vállalt. A napi rabszolgás tanári munkája mellett / heti 26 óra az iskolában, ezt a pedagógusoknak mondom /, a gyerekek nevelése mellett /„napi két-három órát ülök velük" /, a példás háztartás minden gondja is, felső fokon, „...ez a húsvét-dolog nem megy, mégpedig azért, mert éppen három hetesek lesznek a kiscsirkéink ...a kicsiket 2 óránként etetni kell, fűteni rájuk, szóval egész nap lefoglalnak egy embert... A baromfitartásról lemondani nem lehet, nincs hentes, nincs közért, mit esztek, ha eljöttök? Még csak egy zöldséges bolt sincs. Ma délután kezdünk veteményezni..."

Készülnek hozzánk Ecserre, családi látogatásra, de közbeszól megint a betegség. „...begörcsöltem teljesen váratlanul, a szokásos kísérőjelenséggel, de olyan mértékben, hogy ez már ijesztő - képtelen vagyok mozdulni... A főorvos már novemberben szanatóriumba akart küldeni, és megjósolta, hogy ez lesz ... de én félévi munkát nem akartam a más nyakába varrni. Szanatóriumba meg sehogy sem mehetek, mi lesz a gyerekekkel? Nálunk nincs nagymama... állítólag ki vagyok merülve - / tíz éve ki vagyok merülve, marhák ezek mind! /..."A férje, a kedves, nyugodt, segítő Angeli Tamás lábjegyzetet ír a levélhez, korholva Sárit a hajszoltsá- gért: „25 kellene a fenekére!".

Tíz nap múlva Szegeden van, viszi a dédelgetett, tisztába tett „gyereket". Tudósít Mocsár Gábor apostolkodásáról: már le is adta a kiadónál a könyvet, szerkesztik, „...most aztán ott a lányka a Magvetőben kócosán... Biztosan elolvasták a lektori véleményeket, na, bezsonghattak, félek nagyon, hogy a Tiszatájék túl-túl-túlozták a dolgot. Bata Imre, meg Ilia ilyenekkel javasolták: Kaffka Margit óta asszony regényt ilyet nem írt - vagy: az önelemzésnek és önszemléletnek olyan foka van meg itt, hogy az élő irodalomból hozott példák csak Raffai Saroltára nézve lennének degradálók... Meg hasonlók. Na, gondolhatja, még most is pirulok, bár én ott is magára kentem a dolog jó részét, hogy bizony segítség kellett hozzá.. .Maga azt hinné, odáig vagyok, pedig nem vagyok odáig. - Sőt, senki másnak nem mondom: iszonyúan félek... ha visszadobják, sokáig nem tudok majd dolgozni, az hétszent, indulhatok vissza a bús magyar éjszakába, egyszerűen nincs tovább... ez az elutasítás még jobban megtörne, mint a Szépirodalmié, elhiheti..."

Két hét múlva, a moszkvai út után ugyanitt tart, a szorongásnál. A folyóiratközlés sem sikerült: „A regénnyel kapcsolatban: igaza van, részlet-kiválasztásra alkalmatlan, én is bogarásztam, én is így látom. Hanem a jelek szerint másra is... A kötetről sem tudok semmit, pedig megkértem Mátyást, hogy értesítsen, ha tudja, mikor jön..."

Aztán február végén kisüt a nap: „...őrült örömhírrel jelentkezem: a regényt kiadják, a regényünket, képzelje, Kardos Györgytől kaptam levelet... fel kellene mennem, hívnak, de a fizetés-rendezés óta forintosított tanítás folyik, az istennek se engednének el, még akkor sem, ha levonják... így marad a tavaszi szünet... (másfél hónap múlva...) ...Kardos György azt írja, neki nagyon tetszett, olvasta, meggyőződése szerint jó mű, tisztességes alkotás. Na tessék. Alkotás, mit szól hozzá? Én csak melózni szoktam, nem alkotni, de ez maradjon köztünk..."

Elküldi az átdolgozott regényt, majd egy új novellát, „...ha nem tud vele semmit csinálni, nagyon kérem, küldje vissza, egyetlen példányom sincs..." (Nem tudok vele semmit „csinálni", visszaküldöm. Az Új írás sem regényrészletet, sem novellát, semmi prózát nem közölt Raffaitól tíz éven át... Kritikát, amiket én írtam, s egy portrét Kabdebó Lóránttól.)

„Jövő héten megpróbálom összefoltoztatni magam, talán rendbe hoznak, most már kutyául va99