Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - Keszthelyi Rezső: Három fejezet (vers)

Keszthelyi Rezső

Három fejezet

I. Az elmúlás bája

Ne szeress,

csak igézz. Kétségek lüktetése a mező, az olyan mező, ahol virágok ígérik láthatatlan arcukat, és határtalan nyugvással kel mindig a nap.

Tüdőd évei építenek oltárt, pillának pillát, ujjaknak ujjat, csontot csontnak.

Teremtsd meg hát lélegzeted formáit, és idézz azzal, amivel nem érted legnagyobb szerelmedet, a legnagyobb csendet és a legnagyobb hangot.

Miközben virágok jöhetnek, és virágok mehetnek körülötted,

és folytatod az árnyékodat.

II. Csaknem vers

Hát légy üdvözölve: gyíkok parázs-serege szóródik szét a szélben, ahogy már telepszik rád az alkony, mely tengert vert köveid és növényeid köré, mint ha átvágja ereid a roppant szelídség, a levegő, és kinyitja álmod, az álmod sűrű porát.

Ne tagadd ki otthonodból a halált, hisz' ő is él, amíg élsz.

Delfinek úsznak fel sírodig, hogy tegyék: ez a sír, rög, gyökér, az önmagához terelhető

49