Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Tandori Dezső: A jelenléti ívsötét; Diptichon I.; Diptichon II. (versek)

nyár délutánjai, mikor verebed, mint az őrült,

tenyeredbe építkezett, másfél órán át, vele oly jó, jaj, meghal,

füveket hordott, nyakadba akarta beépíteni

a füveket, mintha eret cserélnek az érsebészeten,

és közben a Canas-juzsnyij teniszt nézted

Stuttgartból. Ó, Stuttgart, bármi Gracht és Gart,

Stute, Sutyorgás, sehova nem járok! Ugyanazokat az utakat rovom, rovottan, háromféle utat, alig bírok hazajönni, hazajönni is ugyanolyan nehéz, mint az első öt perc után már menni, a három út valamelyikén, mégsem lehetne otthon maradni.

De csak ugyanazokon a helyeken iszom meg a bort, vagy nem iszom, veszem íráshoz a papírt, madaramnak, bensőséges ő- mondtam - a salátát, krumplit, van már kalácsom- madaramnak -, krumplim is van, van salátám, bensőséges; ül, vesznek nekem meggyet, viszek vagy nem viszek, bensőségre, haza bort, és ha valamit iszom, még enyhültebb és bensőséges vagyok, engedékeny, dumálok, dzsesszt rakok fel,

játszom magam is valamit, de ha nem hódítom el magam

semmivel, rámfortyannak, jönnek bennem ezek a vad

madár haragok, de nem vagdosok bele semmibe, abba is maradnak.

Diptichon I.

A gyomorsavcsillapító

Szedem halott kutyánk gyomorsavcsillapítóját, hajnalonta kevésbé jön hányinger, igen, hányinger, nem is böfögés, ami jön, már sajnos ha csak arra gondolok, hogy- vacak minőségű - gyorskávé, bor.

Az első korty bort úgy rendeltem újabban- csarnoki karzaton, piacon, a Tajték utcában -, hogy mutattam csak egy ujjal, két ujjal:

egy olaszt, két olaszt (olaszkát), féltem, belém szakad a szó, nem bírom kimondani.

Később aztán jobban ment.

De úgy valóján

egy fájdalomenyhítő gyógyszer járt ilyen veszedelmekkel (40 év kávéhullámai, koszvadék tenger, partjaimra kisodort üledékkel, tajtékkal, igen, még jó, hogy halszálkák, félbetört gombok

33