Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Tandori Dezső: A jelenléti ívsötét; Diptichon I.; Diptichon II. (versek)

II. Már csak madaramnak vásárolok

(E triptichon II. része)

Már csak madaramnak vásárolok krumplit, salátát, kalácsot - ez utóbbit, hogy este be tudjam vele kalitkázni valaki évekre visszamenőleg kérdi, csak a vicc kedvéért, tényleg, nem gúnyolódik, ahogy letelepszem asztalához,

„krumpli van?"; mondom, nem hántásként; és semmi diadal, hogy krumpli tényleg van, és badarságokról beszélgetünk még sokáig, jól, teljesen fölöslegesen. Néha túlmegyek egy megállót - min? mit mentem le, egyáltalán? túlmegyek, váratlanul elülök ott is, szó szerint elülök, jó, badarság, beszéd, zsíros deszka, amit kérek, vékonyan vágják, bort kapok, rajzaim a falakon ki vannak rakva, „rajzaim", „én", na ja, lemegyek fölöslegesen, nem járnék sehova, nem telefonálnék, annyi mindent lehet intézni, verset küldeni, könyvet, csak leveleznék, semmi alkalmi beszéd, a munkák intézésén, a megszokott - ritka! - pletykákon kívül, de néha még ebből is: a teljes csönd! a teljes csöndet nekem néha még ebből is! ne legyen, hogy jó, ha legalább amit szidtam, ami gyötört, ami megintésmegintésmegint, hogy még az se marad, mert jön újabb, és minek jön, mi végre - mint egészségünket mi végre hosszan őrizni, hogy annál lázítóbb legyen, hogy oly későn veszítjük el, hogy még lemegyünk este, bele a betegségünkbe, zsíros deszkákkal kenegetik szív- és vesesebünket, borral locsolják. Miért, nem ugyanilyen őrült?

Zsírosdeszkakoporsóba takarom

(III., befejező rész)

Zsírosdeszkakoporsóba takarom egy szív sebeit, letörleni véled, szívseb, a fölösen rákent zsírt a deszkáról, de nem, de nem, nem kenik vastagon, pont finoman kenik. Meg lejönne úgy a hagyma is, a miafranc, lejönne. Hát inkább nem. S el fognak múlni a forró