Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Tandori Dezső: A jelenléti ívsötét; Diptichon I.; Diptichon II. (versek)
Tandori Dezső A jelenléti ívsötát (Triptichon) I. Mint forró nyárban az alsónadrágok Mint forró nyárban az alsónadrágok, pizsamaalsók, zsebkendők, trikók a konyhai kötélen, véletlen lesodort törölközők, mindig a legszélsők a fürdőszobai tartón, mint szélső értékek, lógni a konyhában, nem tudni semmi újságot, mint, és valóban hogy. Nem elvonóból nyűtt bot kedv, nem is madár fortyanások, mégis: hirtelen haragok, lázongás, minden, hogymintvégremár, és miért, és miért. És oly hirtelen végük, oly nyugalom száll meg, egyszerűen mint aki megy, s amit teregetett némán, nem az, hogy egy cukrászdát evett ki, nem, hogy egy vendéglőt kiivott volna, nem, hogy az életfranctudjamijében hitt volna, de tényleg nem, jó, mellesleg igen, minden lehet így is és másképp, mondom, csak megy, nem mond semmit, csak szedi le némán a mosást egy alak- „én"! - a konyhai kötélről, s hol van épp, hogy kampót fúrna az ágy fölé, más akármi fölé, nem is folytatja, mily messze, hogy miért nem hagyja békén - és mi nem hagyja! -, nem hagyja békén mi, nem, csak megy, szedegeti némán, és eltűnik, mint a tél koszvadt tigrise a szedegetésben, másnap újra a teregetésben, a nadrágokból ki is jön minden, nem is jön, a pizsama feneke elhasadt, meg kell varrni, oda kell adni megvarrásra, a konyhában nagy szárazság, zizegnek, zörögnek a leszedett, mosott holmik, az újak csöpögnek.
