Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Czakó Gábor: A táj lelke a kép

igen sokban különbözik a kunságitól, a gömöritől, a bácskaitól, ugyanakkor erősen hasonlít a helybéli svábra. A táj ugyanis nem egyszerűen természeti és civilizációs jelenségek csoportozata: szelleme van, amely uralkodik a maga helyén, s áthatja az ott élő, minden rendű-rangú lényeket. Sőt, a borokat, vise- leteket, az ételeket, a dalokat. A konyha mint kultuszhely vizsgálata eléggé világosan mutatja a táj szellemének működését. Ismerjük a közelmúlt századok német és szlovák konyhaművészetének szerény teljesítményeit, és ismerjük a baranyai svábok meg a békési tótok remekműveit, a stifoldert és a csabai kolbászt.

Hamvas Béla mélyedt el legjobban a magyar föld szellemeinek vizsgálatában. O öt magyarországi géniuszt különböztet meg; a nyugatit Kőszeg-Sopron-Po- zsony tájékán, az északit a Fölvidéken, a keletit az Alföldön, a bizáncit Erdélyben, a mediterrán délit a Balaton-Baranya térségben. Egyetlen országban sem él ennyi géniusz egyidejűleg. Miattuk olyan gazdag a magyar tehetségben és széthúzásban; tudniillik nemigen tudjuk géniuszainkat el- és befogadni, megszelídíteni. Hamvas szerint ez eddig csupán Jókainak sikerült - neki is csak a regényeiben.

*

Shen Csu fél évezrede festett képén meredek hegy tetején különös csúcsok merednek az égnek. Egy karcsú zuhatag hullik le békés otthonából, majd fehér folyóvá nyugszik el. A zuhatag fölött létraforma híd ível át, s a tájat lentről egy komoly ember szemléli.

A tavalyi fényképen a kert békésen őszül, a fák lombjai vöröslenek, lehullanak, a fű még zöld, benne egy fehér szék. A fehér szék a zöldben, akár a hidacs- ka. Mit keres ott? Miért éppen fehér? Miért olyan meredek? Ki szokott ülni benne? Ki jár rajta? Feszültséget érzünk. Válaszok, történetek és képek sora indul el bennünk, aszerint, hogy mit tartunk a lét alapkérdéseiről: üdvről és a pokolról, vagy laposabban szólva, az életről és a halálról... „A festmények között van olyan, amelyben utazni tudunk. Van olyan, amely messzi kilátást nyújt, van olyan, amelyben sétálgatni tudunk, s van olyan, amelyben szívesen ellakoznánk." - írta Kuo sze a XI. században.

Amikor képbe belehelyezünk egy hidacskát vagy egy széket, akkor kísérletet teszünk arra, hogy beleköltözzünk.

A hagyomány egységesen tanítja, hogy művelnünk kell a világot, át kell szellemítenünk. A műveletlen anyag, a szellem nélküli anyag szemét. A gazdaságkor egyik alaptörvénye, a szeméttörvény kimondja, hogy minél fejlettebb egy ágazat, annál több szemetet termel, hiszen annál sebesebben avulnak el az általa gyártott holmik. A szellem ugyanis alig vesz részt az ipari folyamatokban - a haszonelv, a pénz irányítja őket. A művelés belül kezdődik, a benső műveltség teszi lehetővé az anyag átszellemítését, hogy étel legyen és ne moslék, hogy kép legyen és ne maszat, hogy zene legyen és ne zaj. A Krisztus előtti III. században keletkezett ez a Lie-ce-nek tulajdonított szöveg.

109