Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Czakó Gábor: A táj lelke a kép
Czakó Gábor A táj lelke a kép Ha kinézünk az ablakon, vagy ha nem, tájat látunk. Ha önmagunkba nézünk, akkor tájképet. A táj önmagában nyugszik, s róla szinte pillanatonként új kép születik bennünk. A táj lelke akkor is nyugodt, amikor lavina zúdul alá, mert ez a mozgás merőben külső; a táj nem vizsgálja, és nem is értékeli önmagát. A tájkép viszont maga a minősítés. Az értékelő pedig én vagyok, az ember - vagyis mi -, akiben a tájról kép keletkezik, és ez a kép csatlakozik lelkünk kincseihez, és ott az emlékeinkkel együtt formálódik tovább. Amíg csak élünk, vagy ami ugyanaz, amíg csak változunk. A tájkép tehát nem a látás műve. Itt az alkalom eloszlatni egy gazdaságkori téveszmét: vizuális művészet nincsen, ahogy audiális vagy nazális sincsen. A művészet nem az érzékszervek teremtménye, hanem a szellemi alapján álló teljes emberi személyé. Ha csak vizuális, akkor csak kápráztat, ha csak nazális, akkor csak büdös. Beethoven süketen is eléggé tűrhető muzsikát komponált. * A tájkép sokkal több annál, mint amit a látásunk, a „vizualitásunk" beszerez valamely tájról. Azért több, mert miként Lu Hszie írta másfél ezer éve: „Az Éghez és a Földhöz harmadiknak csak az ember társulhat, mert az ember szellemmel rendelkezik; ezért beszélhetünk három hatalomról.” (A szépség szíve, Európa, 1984. Ford.: Tőkei Ferenc - a további kínai idézetek is innen). A tájkép a mi véleményünk a természet egy darabjáról. Személyünk teljessége alkotja meg, s e képnek a minősége egyáltalán nem függ attól, hogy tudunk-e művészi szinten megnyilvánulni, vagy nem. A tájak megértésére sokkal többen vagyunk képesek, mint ahányan művészi eszközök birtokába jutottunk, és le tudjuk festeni őket. Ezen a ponton megnyílik egy mellékösvény: a tájkép maga is tájjá változik a műteremben, a lakásban, a múzeumban... * Ha barangolunk a Balaton-fölvidéken, vagy a Hargitán, itt is, ott is sajátos hangulatot tapasztalunk. Ez nem egyszerűen hasonló domborzati, éghajlati és növényzeti formákat jelent, hanem művelést, építészetet, sőt konyhát, magatartást, világszemléletet. Embert. Egy sárközi magyar ízlése, vérmérséklete 108
