Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Tóth Erzsébet: Vajon arányose most hozzá minden, ami van?

Mi lehet az, amit és ahogy azóta sem fogalmazott meg senki? Nekem legalábbis nem.

Történt egy s más, nagyon nagy csodák, kisebb-nagyobb blöffök, verselgeté- sek, de ami a lényeget illeti, semmi. A „talált tárgy megtisztítása" folyik, olykor csodálatosan, néha szórakozottan, meggyőződés nélkül, és ez nem minősítés. Talán a kor változott meg.

Sajnos nem eléggé. József Attila igazságait a szegénységről, a hatalom természetéről, a fájdalomról, „az Isten formájú hiányról" - ahogy Jókai Anna fogalmazott - nem érvénytelenítette semmi. S korunk új kihívásai még várnak a hozzájuk mérhető költőkre.

Én a proletariátust formának képzelem a verseimben, mondta J. A., és mint tartalmat kérik tőlem számon.

A szövőgyárak ablakán kötegben száll a holdsugár - tartalom ez vagy forma?

Sokáig dolgozhatnak ezen azóta is a szakértők.

Engem más érdekel.

Valójában nincs olyan napja életemnek, amikor el ne tűnődnék egy-egy során.

Mert ha a tévére nézek, ahol minden percben katasztrófát látok szó szerinti és átvitt értelemben is, nem lehet, hogy ne jussom eszembe:

„A földgolyón nyomor szivárog, mint hülyék orcáján a nyál."

„Bemásszák lelkünket a gépek, mint aluvót a bogarak."

Hát persze, hogy tűrhetetlen volt egy ekkora zseni.

Babits, Kosztolányi, Szabó Lőrinc, Füst Milán. Sértett vagy kevésbé sértett költőfejedelmek. József Attila csak tehetséges kis proli lehetett mellettük. Nem lehetett hozzá arányos semmi.

Csak a semmi ága, amin a szíve vacog.

„Gondoljátok meg proletárok."

Ti nem tudjátok, de azok vagytok. Vagy tudjátok? Van-e közietek egy József Attila most? Nincs? Akkor vegyétek elő a kötetét, lehet, hogy még sokáig nem lesz más. Nem születhet minden évszázadban.

Ezzel távolról sem szeretném kirekeszteni a kultúra templomából a fájdalom zsenijét.

Csak mintha még mindig túl nyers, túl kegyetlen lenne kényes ízlésünknek.

Húgomtól megkaptam karácsonyra Jelenczki István József Attila-filmjét, az Eszmélet utánt. Bemutatta a Duna-televízió, de alig valaki látta a barátaim közül, akik között több költő is van. József Attilának nincs reklámja. Igaz, erőt és idegeket próbáló, négyszer egyórás filmköltemény, szó szerint meg kell küzdeni vele. De mi másra való a művészet? A gyönyörködésen kívül, persze. Nyugodtan mondhatom, hogy a dokumentumokból, filmetűdökből, versekből, kortársak visszaemlékezéseiből, szakértői véleményekből nagyszerűen ötvözött alkotás az utóbbi évek legmegrázóbb szellemi vállalkozása.

Iskoláknak, moziknak, mindenféle tévéknek és multiplexeknek, legalább egy kis teremben vetíteni kellene ezt a filmet, hogy minél többen láthassák, ti is, barátaim, nemegyszer prolisorba száműzött, értelmiségi barátaim, akik olykor-olykor verseket írtok.

93