Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Tóth Erzsébet: Vajon arányose most hozzá minden, ami van?
Tóth Erzsébet Vajon arányos-e most hozzá minden, ami van? Kellett volna két kis ló, kis eke, kis ház, kis kutya, kis csikó, kis kasza, kis búza, minden arányosan hozzá, mint ahogy minden arányos volt a nevelőapjához. Vajon arányos-e most hozzá, minden, ami van? Az aránytalanság úgy nőtt fokról fokra elviselhetetlenné, ahogy a kisfiúból vált egyre tűrhetetlenebb, egyre óriásibb költő. A halála óta eltelt időben is. A költő kiemelkedett, megkapta óriási rangját, de az általa képviseltek többsége ma is a mostoha- és nevelőapák aránytalan hatalma alatt sínylődik. Sajnos, az emberiség eddigi történelmére gondolva nem hihetem, hogy az áhított arányosság, vagy legalább méltányosság valaha létrejöhet. De azért törekedni kell rá. Mi mást tehetnénk. Tegnap meghalt Tar Sándor, az egyik legnagyobb magyar író. Akinek olvasása közben gyakran eszembe jutott József Attila és Móricz Zsigmond. Az utóbbi néhány évtized magyar nyomorúságáról, elhagyatottjairól, kitaszítottjairól, a hárommillió szegényről ő tudósított legtöbbet és leghitelesebben, szívszorítóan fájdalmas novelláiban és regényeiben. Halálát egy showman-riportertől kellett megtudnom, aki egy politikust faggatott a legújabb ügynöktörvényről. „Egyik besúgód épp ma halt meg." - ennél a mondatnál megremegtem és görcs állt a gyomromba. Tudtam, hogy Tar Sándor nagyon beteg. Mivel a politikus nem igazította ki azonnal a riportert, hogy az illető író volt, nem is akármilyen, még reménykedhettem egy kicsit, hátha mégsem róla van szó. Élhet talán még egy kicsit. A Híradóban aztán elhangzott a hír, meghalt Tar Sándor József Attila-díjas író, halálát tüdőembólia okozta. Legalább József Attila-díja volt, sóhajtottam, mert erre sem mertem volna megesküdni, annyira nem értékelték megfelelően életművét. Amibe persze gyaníthatóan belejátszott a kipattant ügynökmúlt is, de nem hiszem, hogy az lett volna a legnagyobb bűne. Hiszen volt már példa az ellenkezőjére is. Volt, aki éppen a bűnös múltból kovácsolt erkölcsi tőkét meg esztétikait is. Az író már csak ilyen. Olyan is volt, hogy valakit csak megsimogattak utána. Ne szomorkodj, mit számít az? Azt hiszem, Tar Sándor akkor kezdett meghalni, amikor aláíratták vele azt a papírt. És beszervezőit vonnám most gyilkosságért felelősségre. 88
