Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Ferdinandy György: Gyagya

Visszakapták az államosított épületeiket, de nem tudtak mihez kezdeni velük. Úgy látszik, nem voltak már elegen.

A József Attilát, az én iskolámat kitelepítették. A Villányi úti épületet is visz- szavették a papok. Most mégis megengedték, hogy beüljünk a régi terembe, ahol Erzsi néni magyarázta Attilát és Derkovitsot.

Nekem Frigyesi mellett szorítottak helyet, talán mert Frigyesi büdös volt szegény, és dadogott. Igaz, hogy előttem ült Gyarmati Jóska is. A Feneketlen tó víztükre pedig most is ott villogott az ablak alatt.

Megállapítottuk, hogy a tanáraink közül már senki sem él. Elhangzott valami latin nyelvű idézet, azután átvonult egy étterembe a megtépázott csapat. Mindenki elmondta az életét, Henrik és Géza, a zenészek, Patak Karcsi, a költő, külügyisek és Kossuth-díjasok. Mits Jancsi plébános volt valahol vidéken, túl sokat ő sem változott. Pánczél Ottó pedig ma is ott él, ahol született: Tokodon.

Volt két nyugdíjas körzeti orvos a társaságban, mind a kettő rezignált és ág- rólszakadt. Visszajött Németországból is egy orvos, de ez csak a címeit sorolta. Hogy meggyógyított volna valakit, arról nem tudott.

Gyagya ott ült mellettem egész idő alatt. Mint egy megszeppent kisfiú, keveset beszélt és nagyokat hallgatott. Meg kellett volna köszönnöm neki, hogy elhozott ide, ebbe a társaságba. Nem volt rá alkalom.

Ez még május végén volt, ez a vacsora. Szeptemberben pedig már nem élt. Miki értesített, a háziorvosom. Bécsben halt meg, a Bazilikában volt a temetése. O jár az eszemben, valahányszor fájrontot fújnak a Budafoki úton.

87