Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Ferdinandy György: Gyagya

1956 bukása után Bécsbe kerültem. Alig egy hónappal később pedig már Párizsba tartott velem egy diákokat szállító különvonat. Strasbourgban tanultam, lett egy francia feleségem és egy százhuszonöt köbcentis kismotorom. Sodródtam, elhatározásoknak álcáztam a véletleneket és véletleneknek az elhatározásaimat.

Amikor 1966-ban visszahajóztam az óvilágba, már egy amerikai egyetemtől kaptam az ösztöndíjamat. Münchenben találkoztam össze Gyagyával. Volt egy diákotthon az egyetem közelében, és lent, a bárban, ő volt a csapos.

Nem sokat változtunk ezalatt a tíz év alatt. Diákok mind a ketten, öregdiákok, az a fajta, amiből van minden menzán egy tucat. Gyagya komoly volt most is, és szerény. Leült mellém és kifaggatott. O maga nem siette el a dolgát. Tanult. Családot alapítani eszébe se jutott. Addigra lett már valami végzettsége Bécsben, és most itt, Münchenben is folytatta - vagy újrakezdte? - a diákéletet. Nem találta volna ő sem a helyét? Nem nekünk, ötvenhatosoknak találták ki ezt a vad nyugatot.

Én akkor éppen valami lányt hajkurásztam. Közben elfogyott a pénzem, és a nő is faképnél hagyott. Ott, a diákszállóban, még megreggeliztem. De benzint is kellett volna venni a kocsiba.- Rajta ülsz! - mondta Gyagya a pult mögött.

A fal hosszában volt egy hosszú lóca. Ha felemelte az ember, véges-végig ott csillogott alatta a pénz, ami kicsúszott a farzsebekből az éjjeli műszak alatt.

Akkor még ennyi is bőven elég volt. Tudja, aki ismeri a régi benzinárakat.

Krémer Erzsi nénit is akkor, tíz év után láttam viszont. Párizsból utazott haza Budapestre, és a vonat megállt a strasbourgi pályaudvaron. Hajnali négy óra volt, álmatlanságtól részegen támolyogtam végig a szerelvény alatt. Nem emlékszem, hogy miről beszéltünk. Mintha nagyon vártam volna, hogy indulna már el a pesti vonat.

Mi más? Visszamentem az újvilágba, befejeztem a tanulmányaimat. Most így visszanézve magam se tudom már, hogy mi is volt ez az élet: száműzetés vagy izgalmas kaland. Hogy nálam nagyobb erők dobáltak a vakvilágban, vagy önerőmből rontottam el a sorsomat.

A pénzen rajta ültem, nem is egyszer. Csak hát észre se vettem. Nem figyelmeztetett rá a csapos.

De brevitate vitae. Lásd Vili bácsi. Éppen csak fordul egyet a kocka, összeomlik egy-két kártyavár, világbirodalom, és már ott ülsz ismét az osztályteremben, ahol az ötvenedik évfordulót ünnepli a régi csapat.

Mindenki a helyén. Van - úgy, mint annak idején - jelentés, névsorolvasás. Néha még egy vén tanár is akad. A jelenlévők megállapítják, hogy tulajdonképpen semmi se változott.

Ami engem illet, elmentem a papok találkozójára is. Meghívtak, úgy gondolták, most, így utólag, hogy mégiscsak közéjük tartozom. Beültünk egy sivár terembe, már aki eljött. Mert a társaság fele idegenben élt. Ketten Kaliforniából. És mind a ketten festették a hajukat. Lajoska, az első eminens, felolvasta a beszédét. Hogy melyik politikai párt képviselője volt az elmúlt évek alatt.

86