Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Ferdinandy György: Gyagya
Ferdinandy György Gyagya Akkoriban papi iskolába jártam. Minden reggel körbevillamosoztam a várost, mert az Erzsébet-híd még belelógott a Dunába, és a belvárosba bejutni csak nagy kerülővel, a Margitsziget felől vagy a Szabadság-hídon át lehetett. Az, hogy bejártam, nagy szó: tizenhétéves koromban már csak ímmel-ámmal kerülgettem a gimnáziumot. Télen nemegyszer hazazavartak, mert forralt bort ittam, és a padra borulva aludtam. Éjjel azokban az időkben havat hánytak a szegény sorsú diákok, és én hóhányó maradtam tavasszal is. Az igazság az, hogy harapásnyi friss levegő volt a hólapátolás az alvó város felett, a papi iskola légköre pedig ugyancsak nyomott és áporodott. Volt egy másik nagy nyitásom is: a Keltex, a Budafoki úti röplabdacsapat. A piaristáknak nem volt sporttelepük, aki akart, valamelyik munkásegyesületbe is beiratkozhatott. Az ifikkel játszottam, de nem is ez volt itt a lényeg. A textilesek pályáján leráztam magamról a belváros szigorát, ipari tanulók voltak a társaim, jól éreztem magam. Meg azután, akármilyen hihetetlen, a magyar irodalom is képviseltette magát ott a Lágymányoson. A nagyok edzője Lóci volt, a költő fia, akiből óriás lett úgy, ahogy megjósolta az apja, és játszott egy másik fiú is a csapatban, aki később Marsall László néven jelent meg a könyvesboltok kirakataiban. Az ifik között pedig Dávid, Bélavári meg Gyarmati Jóska, a barátom, és hát jómagam. Jóska a József Attila Gimnáziumba járt, és a Gellérthegyen lakott. Cingár, göndör hajú gyerek volt, jól támadott és jól védekezett, de a menők közé sosem tartozott. Hogy miért pontosan ő lett a barátom, máig se tudom. Talán, mert én se voltam sztár, és nélkülünk mégsem állt össze a csapat. Volt valami apró beszédhibája. Hogy hebegett volna, azt nem mondanám, de valahogyan mégis pöszén, szaggatottan ejtette a szavakat. Ezt persze gyorsan megszokta, észre se vette volna az ember, ha nem innen ered a beceneve, ez a kedveskedő, de mégiscsak kegyetlen Gyagya. Minden meccs után járt valami aprópénz nekünk, és egy hetijegy a villamoson. Beültünk a Ketterbe, amit akkor már Borostyánnak hívtak, és aminek mára 84
