Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Tandori Dezső: Az én Gergelynaptáram

önmaga számára a legnagyobb borzalom. És megfoghatatlan a 180"-os különbség. Mert honnan számítva?

9.

Ez egész jó lesz, emlékszem:

ha állapotaink intenzívek voltak, ma átélhetetlenek. Ergi ha A, B, C intenzív volt, igazi, B-ből A, c-ből B és A nem élhető át már ilyennek. Becsületszóra hiszünk csak magunknak is. De így mintha én magam nem is lennék konzisztens.

Ha mással beszélsz, eleve érzed (így), hogy le van maradva maga az érdemi lehetőség! Hiszen ha intenzív „A" vagy, s a beszélgetési helyzet „B", hiába intenzív és jó ez a „B", üres marad, mert az „A"-ról te jobbat tudsz, mint amit ehhez a „B" helyzethez felidézhetsz belőle. Eleve meg vagy verve. Nem érdeked az érintkezés, a beszélgetés!!!

Tkp. miért is csinálok mindent, bármit? Ha Totyi halálával ekkora a fenyegetés, hogy az nekem is „végem"? (Lerajzolható!)

Borzalmas boldogság nem inni. Hát nem érintkezni? Olyan nincs. Az a boldogság nem adatik meg.

Élj, Totyi, élj! S különben csend és magány.

Ez se volt rossz:

Költözzem el innen? E városból? A Földről? Csak mert nem érintkezem? (Tegyük fel, sikerülne ez utóbbi.) De ha már nem költözhetem el, legalább ne kelljen érintkeznem! (Szép ördöglakat.)

Valamint: Bécsbe legalább külön el kell(ene) mennem, hogy ott ne (se) érintkezzem senkivel. Elég ennyi: épp csak nem utazom oda, s a reláció sincs. A kérdés sincs. Kérdés mindig akkor van Béccsel, banánültetvénnyel, óceánméréssel, lukurpugondárral, prackóval kapcsolatban, ha Bécs, banánültetvény, óceánmérés, lukurpugondár, prackó „előjön"!

Saját ügyvezetőm is vagyok. Csak azt nem tudom, kié! (Régimódi, de nem a legrosszabb.)

A fausti? Bár maradhatna így! Forró magányos délutánok, rámolások, pár medvefej megsimogatása, elköszönés éjszakára Totyitól!

Csak ez lenne.

Furcsa az évek száma! Ha a tűzoltóautó alá kerültem volna, máris nem éltem annyit, mint állítólag korán halt anyám.

Késő már a média, a szereplés. Vagy örökké kéne a vízcsapból folyni, de akkor - víznek lenni. íróként minden túl sok, mert már kevés.

Furcsák a régi évszámok, könyvekben. O, az akkor volt, abban a Londonban? Mikor itt és itt laktam? Akkor telefonáltak utánam Pestről, kéne venni egy könyvet, lehetne fordítani? S már szállodaszobámban, mert 1997 teléig írógépem mindig velem volt Londonban, neki is láttam.

O, volt, hogy „Londoni Tandori"-t (na ja!) forgattunk, loviztam és 200 fontot nyertem a végén (600-ra felvihettem volna egy húzásra, de gyáva voltam, altiszt!), magyar népmeséket fordítottam a Grimmnek németre, ráadásul Londont jártam, anyagot gyűjtöttem írásokhoz, megvoltam. Nem ittam eleinte. De később igen. Vásároltam More cigarettát. Tegnap itt Budán is, a volt Ver81