Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Tandori Dezső: Az én Gergelynaptáram
Tandori Dezső Az én Gergely-naptáram Év.ek. A konzisztencia éve, 2005 1. Ha másutt „gödelező gyakorlatokról" szóltunk, tettük ezt semmiképp sem Gödel anorexia-féléje, netán meghibbanása okán, s azért sem, mert a 20. sz. sokak szerint alapvető matematikusa (ahogy Cantor így a 19. sz.-é lett volna!) második nemteljességi tételével oly igen matematikailag került volna közel érté- sünkhöz-szívünkhöz; bocsánat, szívünkhöz már nagyon is. De lássuk. Azt mondja ez a bizonyos tétel, hogy ha egy rendszer konzisztens, ezt a konzisztenciáját nem bizonyíthatja, mert ha bizonyíthatja, ezzel már nem konzisztens. Ezt még a rövid ismertetésekből sem tudom levezetni magamnak, de hát ez matematika, maradok ennyiben. Viszont igen sugallatosan tetszik a dolog, s így jön - így jött hogy most itt tartok: Ha érdemben konzisztens vagy (mint szellemi létező, mint író, mint ember stb.), s ezt úgy értem, ha belül hiánytalan összefüggést alkotsz, érdemben hibátlant (apró anomáliáktól eltekintve? vagy sem?), ezt nem értetheted meg a világgal. Mert ha világnak szóló (megértető) eszközeid volnának, már benned lenne ekképp a világ, s a világ nem konzisztens, a világ tökéletlen, tehát magad sem lennél konzisztens, hibátlan stb. Ergo marad, hogy ha konzisztens vagy, azt, amiben az vagy (amivel), a világgal nem értetheted meg. Ez erősen különbözik a pszichológiai kibeszélhetetlen En-től, mondanom sem kell. De így igen bizarr változatok adódnak. Állíthatja egy rendszer, valaki, hogy őt a világ nem érti, miközben ő maga nem konzisztens, ennek ellenére sem az. Felpanászolhatja már, hogy őt tévesen értik (félreértik). Kialakulhat eleve a „megértenek-e engem vagy sem" szempontja, méghozzá mint alapvető szempont. így nem marad konzisztenciacentrikus a dolog, hanem már következményközpontú lesz: akár feledésbe is merülhet, hogy konzisztenciáról volt szó induláskor, s csak a sikertörténet-kudarcelszenvedés kérdései maradnak. Ki-ki azt mond, amit akar. Ki-ki (mint világ) azt utasít el, amit óhajt. Konzisztenciám része: a „forró, csöndes, magányos" délutánok sora (minél többje, ó!) - s ilyenkor főleg teszek-veszek, rakodok, könyveket, szekrényemben az aktuális ruhadarabokat (az épp használt 8-10 alsónadrágot, 6-7 trikót, 2-3 pizsamanadrágot, zsebkendőim tömegét, öveket, sálakat, boxersortokat (Totyi ve(A cím értelmét lásd korábban) 74
