Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Lengyel András: A doktorandusz József Attila
Lengyel András A doktorandusz József Attila A fiatal József Attila atyai pártfogója, a neves irodalompártoló makói ügyvéd, dr. Espersit János (1879-1931) 1929-ben cikket írt a Csanád vármegye tíz évvel Trianon után című, Gyulán megjelent kötetbe. írása, amely három, makói vonatkozásokkal is bíró költő (Makai Emil, Juhász Gyula és József Attila) portréját rajzolja meg, a személyes emlékeit fölmondó, helyi tájékozottságát kamatoztató műkedvelő „irodalmár" írása. Igazában csak mint a kortársi József Attila-recepció egyik, még viszonylag korai darabja érdekes; mint ilyet közölte újra a Kortársak József Attiláról című szöveggyűjtemény (1987) első kötete (1:148-150) is. Nem csoda tehát, hogy a szöveghez tartozó közreadói jegyzet a szerző több pontatlanságát is kénytelen kiigazítani. E pontatlanságok azonban, ha jól meggondoljuk, a jogos kiigazítások ellenére sem konfabulációk, hanem inkább csak az emlékező „amatőr" fogalmazásbeli henyecégei. Amikor például az 1925-ös Szeged című lapot Délmagyarországkérd említi, lényegében igaza is van: a két lap azonos, „csupán" a név változott meg a Szeged még 1925-ben bekövetkezett betiltása s Délmagyarországkérd való újraindulása során. A Szegedet a sajtótörténet ma is a Délmagyarország történetének egyik fejezeteként tárgyalja. Mindez azért érdemel figyelmet, mert a szöveggyűjtemény jegyzetírója Espersit egyik fontos közlését, hogy tudniillik József Attila akkor, 1929-ben doktori disszertációján dolgozott, szintén megkérdőjelezte: „Valószínűleg téves állítás" - olvashatjuk a jegyzetben (KJA 1:735). Ám kérdés: valóban téves-e ez az állítás? Magam régóta úgy gondolom, az adat autentikus, József Attila csakugyan doktorálni készült. Espersit a következőket írta: „Párizsban is eltöltött [ti. József Attila] egy esztendőt, az egyetemre is beiratkozott, de hogy ott miből és hogyan élt, arról nem tudunk, s erről nem szívesen beszél. Párizsból Budapestre jött az egyetemre, s itt iratkozott be. Most a doktori disszertációján dolgozik" (KJA 1:150). Mindezt Espersit magától József Attilától tudhatta. Cikke egy másik helyén el is árulja: József Attila „Makóra mindig visszatér. A múlt évben is nálam töltött két hetet, s az idén a szomszédos Hódmezővásárhelyről, ahol nővérénél nyaralt, sűrűn meglátogatott" (KJA 1:150). A doktorálásról nyilván a költő egyik ilyen látogatásakor mesélhetett Espersitnek. A személyes találkozás és beszélgetés ténye, persze, önmagában nem garancia az állítás hitelességére. Bizonyíték híján tehát nem lett volna célszerű vitatkoznom a jegyzettel. Föltevést egy másik föltevés nemigen cáfol meg. Most azonban, egészen véletlenül, előkerült egy perdöntő adalék. Varga Katalin, a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárának vezetője a centenáriumra egy képeskönyvet állít össze a József Attilával kapcsolatos iratok hasonmásaiból, s lektornak engem kért föl. A könyv átnézendő anyagához csatolt egy olyan xerox-gyűjteményt is, amelynek anyaga a könyvbe nem került be, de ha úgy gondolom, hogy ezek némelyike még belekívánkozik a könyvbe, javasolhatom fölvételüket. Az egyik kihagyott, de fénymásolatban rendelkezésemre bocsátott dokumentum a költő 62
