Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Lengyel András: A doktorandusz József Attila

1929. tavaszi állásvállalásának (Magyar Külkereskedelmi Intézet) iratcsomójából való. A kötet tartalmazza az irategyüttes lényeges, „kemény" adatokat is fölvonultató darabjait, helykímélésből azonban ezt a kevesetmondónak látszó s amúgy is erősen rongált iratot az összeállító félretette, „kiselejtezte". Ám szempontunkból az igazán érdekes és fontos információ éppen ebben az iratban van. A személyes adatait fölsoroló költő ugyanis az előrenyomtatott kérdőívek arra a kérdésére amely iskolai végzettségét firtatta, ezt írta be: doctorandus philosoph[...] - az utolsó betűk a rongálás miatt már nem olvashatók. Azaz, önmagát doctorandusként nevezte meg. Ezzel Espersit állítása minden kétséget kizáróan igazolva van.

S ennek az adatnak az ismeretében már maga a doktorálás ténye is közelebbről szemügyre vehető. Ha tudjuk, hogy 1929 tavaszán József Attila önmagát doktorandusznak tartotta, ilyenként nevezte meg, akkor szinte önmagától elrendeződik a kutatás egy sor eddigi, izolált, eredménye. Régóta tudható ugyanis, hogy a költő négy különböző egyetemen: Szegeden, Bécsben, Párizsban és Pesten összesen nyolc félévet végzett. Alapvizsgát ugyan nem tett, diplomát nem szerzett. De tudható az is, hogy a Vágó Márta-szere- lem idején, fölnőni igyekezvén a lány környezetének kulturális színvonalához, erősen tanult, alapvizsgáját is le akarta tenni, s ezzel az akkori szabályok szerint már lehetővé vált volna doktorálása - a középiskolai tanári oklevél megszerzése nélkül is. S ez a szándéka, minden jel szerint, több volt puszta vágyakozásnál és ábrándozásnál: ahogy Espersit írta, dolgozott doktori disszertációján. Az a nagyobb, ám sajnos befejezetlenül, töredékesen fönnmaradt költészetbölcselete (más néven: A műalkotás metafizikája), amelyet korábban tévesen - esztétikai töredékekként tartott számon a kutatás, ám Tverdota Györgynek sikerült azonosítania és datálnia - valójában disszertációja lett volna. A mű jellege, keletkezésének időpontja (1928/29) ezt kétségtelenné teszi. A Tanulmányok és cikkek című kötetben (1995) közzétett első költészetbölcselet megírásának indítéka tehát immár megvilágosodott.

Mindezt fölismerve az is kikövetkeztethető, hogy kihez írta volna a költő disszertációját. A pesti egyetemen ugyanis, tudjuk, a filozófus Pauler Ákos hallgatója volt, a költészetbölcselet (s más, az időben írott írásai is) erős Pauler-hatást mutatnak. Nagy a valószínűsége tehát, hogy mint szakterületileg is illetékes professzor, a doktoráltató is Pauler Ákos lett volna. (Az egyik melléktárgy vizsgáztatójaként pedig másik nagyra becsült pesti professzora, az irodalomtörténész Horváth János jöhetett szóba.)

S még egy megjegyzés: tudjuk, évekkel később, más témából s már Sík Sándornál, szintén fölmerült a terv, hogy költőnk ledoktoráljon. A vágy tehát e cím megszerzésére alighanem mélyből, belülről fakadt; megszerzése önérzetét erősítette volna.

Akármi is történt azonban, tudása és alkata szerint valódi poéta doctus volt - ezen nem változtat a doktorálási terv meghiúsulása sem.

63