Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Szőke György: „akire csak a párt vigyáz...”
Ián a már ugyancsak említett könyve: A város peremén. (Ne feledjük: ekkor ér tetőpontjára a személyi kultusz, s ekkor ünnepli az ország - élén az írókkal, akik gyűjteményes kötettel jelentkeznek (Magyar írók Rákosi Mátyásról) - Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapját. Negyedszázaddal később megjelent monográfiájában Szabolcsi Miklós már óvatosabb: „talán (sic!) valóban emlékéül a Rákosival folytatott beszélgetéseknek"... Stoll Béla pedig az általa a nyolcvanas években szerkesztett kritikai kiadásban már egyértelműen foglal állást: (Erről a két) „versről az a feltevés született meg, hogy a költőnek Rákosi Mátyással folytatott beszélgetései hatására keletkeztek. Ezt a feltevést semmi sem bizonyítja." Egészen más jellegű Kádár János ismeretsége a költővel. Maga Kádár írja le - tömören és a tényekre támaszkodva - kapcsolatukat. Érdekes módon itt nem ejt szót arról, hogy közös üzemben, az esernyőgyárban dolgozott József Attila élettársával, Szántó Judittal, és ily módon - Judit kérésére - meg is látogatta lakásukon József Attilát: olyankor, amikor erre szükség volt, és Judit nem tudott az üzemből szabadulni. Ezeket a mozzanatokat csak Szántó Judit emlékirataiból ismerjük. Kádár János rövid kis írásának sorsa sem mindennapi. Nem sokkal a Rákosi-rendszer börtönéből való szabadulása után vetette papírra emlékeit. Ezek abban a József Attila-em- lékkönyvben jelentek meg, melyet a kormányzat - Kádár Jánossal az élen - azonnal be is tiltott (1957-et írunk), és csak évtizedek múlva juthatott el az olvasókhoz. Emlékezéséből képet nyerhetünk a költő tevékenységéről, elsősorban a munkáskultúrában betöltött szerepéről: Kádár (miként valamivel korábban Szántó Judit) ennek kapcsán ismerte meg József Attilát, egy előadás keretében. „ Megismertem [...] egy jó elvtársat, harcos kommunistát, nagy embert, nagy költőt: az előadó József Attila volt." Említi a „már akkor ismert, kedvelt verseit, a Munkásokat, a Mondd mit érleli, a Külvárosi éjf, A város pereménf". A rövid kis írásban tekintélyes helyet foglalnak el azok a részek, melyeket vörös faroknak szokás nevezni. (.. .A forrószívű elvtárs, a harcos, kommunista agitátor hatalmas fegyverével, ragyogó költészetével, velünk harcol az osztályharc nehéz csatáiban.) Illetve a mozgalomban oly divatos Gorkijt, annak egyik hősét idézi, nem éppen szocreál, inkább szocroman- tikus jellegű hősi motívumot említ József Attiláról szólva, hasonlatként: „Danko kitépi eleven szivét melléből, megindul előre, és magasra tartott szíve lángjával mutatja a népnek az utat a szabadság, a boldog élet felé." Kádár János írja Szántó Juditról: „Némán tűrt, de mint egy felkiáltójel." (Az az érdekes, hogy kifejezetten polgári méltatója, Németh Andor ezzel rokon módon jellemzi Juditot: nőt ábrázoló plakáthoz hasonlítja, melynek felirata: „Fel a fejjel, proletár! Ellenséges szemek figyelnek!" Szántó Juditot nem szokás szavahihető forrásnak tartani. Mégis, életszerű az a jelenet, amikor Kádárt kéri meg, hogy nézzen rá az éppen nehéz lelki válságban lévő élettársára, és vigyen neki egy pakli dohányt. „Hogy Attila és János között milyen beszéd zajlott, nem tudom. Két óra hosszat beszélgettek." Egyvalami terhelheti Kádár lelkiismeretét József Attilával kapcsolatban. Ez már a Kádár nevével jelzett korszakban történt. Nyilván nem saját akaratából, hanem ekkor már haldokló egykori munkatársnője, a József Attilával hosszú éveken át (nem egészen egyértelmű, de mégis) élettársi kapcsolatot fenntartó Judit kérésére. így került a munkás- mozgalmi parcellába temetett József Attilával közös sírba. Míg jóval később, a kilencvenes években át nem temették József Attilát. Nem Judit, hanem édesanyja mellé. 61
