Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Szőke György: „akire csak a párt vigyáz...”

Csakhogy... Rákosi 1956 utáni szovjetuniói kényszerlakhelyein (több is volt...) írja meg - az 1960-as években - visszaemlékezéseit (négy vaskos kötetben jelentek meg 2002- ben Budapesten). És itt eléggé részletesen írja le találkozását és kapcsolatát József Attilával. Ezekről természetesen sem József Jolán, sem Németh Andor nem tudhatott még. Óhatatlanul fölvetődik a hitelesség, illetve annak hiánya: Rákosi visszaemlékezéseiben elég sok a kitalált elem, illetve szubjektív leírás. József Attilával kapcsolatban is van benne bőven. Mégis: alapjaiban hiteles tényleírásnak minősíthetjük Rákosi negyven év múltán felidézett - és leírt, majd megjelent - emlékeit. Túlzások, gyanús mozzanatok ugyan akadnak benne, de ennek ellenére valósnak tűnnek emlékei. Egy apróság szól a hitelesség mellett: Makai Ödön - ügyvédeinek egyike - adott szállást saját lakásában Rákosinak, és ebben az időben József Attila - nővéreivel - valóban ott lakott, a Lovag utcában. Rákosi viszont másik utcanevet említ, az Aradi utcát (a két utca nem is olyan távol van egymástól). És éppen ez az aprócska tévedés teszi mégiscsak hihetővé a történetet: ha Rákosi bármely, József Attilával foglalkozó könyvet ismert volna (ezekhez szovjetunióbeli kényszerlakhelyein nemigen juthatott hozzá), helyesen említené az utca nevét. Ahogy az sem valószínű, hogy ügyvédje, József Attila sógora - akinél lakott - keresztnevét szándékosan változtatta volna meg: ugyanis Makai Ödönt következetesen Jenőnek titulálja. Picurka tévedései (emlékirataiban ilyenek tucatjával találhatók) is közrejátszanak abban, hogy sok tekintetben hitelesnek fogadhatjuk el visszaemlékezéseinek József Attilával kapcsolatos oldalait.

József Attila ekkor kis, de arányos termetű, serkedező bajuszú barna fiatalember volt, értelmes, kifejező, könnyen villogó szemekkel - írja le Rákosi a költő külsejét. Beszélgetésük akkor vált meghitté, midőn kiderült, hogy „Braun úr" jól ismeri Ady, Juhász Gyula, Babits, Ignotus verseit, írásait, sőt egyeseket személyesen is ismert. (Ez azért is hihető, mert Babitsnak Rákosi, gimnazista korában, tanítványa volt: Babits beszélgetőfüzeteiben említi - 1940-ben, amikor hírét vették Rákosi kiszabadulásának -, hogy ismerte, mivel tanította). Ami viszont valószínűtlen: „.. .megmagyaráztam neki, hogy költészetét körülbelül ott kell folytatnia, ahol Ady abbahagyta. (És már jön is a vörös farok:) Ady a magyar polgári progresszió legélenhaladóbb (sic!) költője volt, aki eljutott addig, hogy sejteni kezdte a proletáriátus történelmi szerepét (...), mely megmagyaráztam neki, mi az osztályharc (...) Ő, József Attila, a forradalmi proletariátus költője lehet..."

Nemigen hihető, hogy a lehető legszigorúbb illegalitásban Budapesten tartózkodó Rákosi ennyire elárulta volna József Attilának világnézetét, meggyőződését. Talán még az is igaz lehet, hogy „szakadatlanul kísérgetett útjaimon, s nekem a legkülönbözőbb kifogásokhoz kellett folyamodnom, hogy távol tartsam az elvtársakkal való találkozástól." Rákosi letartóztatását követően viszont nehezen képzelhető el, hogy József Attila, Rákosi szerint „a legkülönbözőbb terveken törte a fejét, hogyan lehetne engem kiszabadítani... megüzentem neki, hogy ezt hagyja abba..." Elég valószínűtlen hogy a - természetesen gondosan figyelt - beszélők során Rákosi ilyen információkhoz jutott, illetve üzenni tudott neki. Hitelt érdemlő - idézett levelében is szót ejt róla József Attila -, hogy gyakran vitt ételt, egyebeket a fogházba Rákosinak. Az viszont már jóval kevésbé, hogy „gondoltam arra is, hogy valamilyen módon a börtönből megszervezem anyagi támogatását" (?!) Ennyit Rákosi emlékeiről.

Van két olyan vers, melyet sokan és sokáig Rákosi ihlette versnek tekintettek. Ez pedig a Nagy városokról beszélt a messzi vándor és A nagy városokat sehogysem tudom elfeledni kezdetű. Feltételezték, hogy ezek a versek Rákosi beszámolója alapján illetve az általa meglátogatott (mivel a Komintern egyik vezetője volt) más városokat jelenítik meg. Az első, verseinek 1952-ben megjelent kritikai (vagyis teljes és kommentált) kiadása szerint „a »messzi vándor« itt, mint az »idegen« a következő versben valószínűleg Rákosi Mátyás." A hivatkozott forrás: az előbb említett, József Jolán által készített Rákosi Mátyás-interjú, illetve József Jo60