Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - N. Horváth Béla: Kinek írta József Attila a Szabadötleteket?

csak az együttműködő, „ellazuló" beteggel tud dolgozni. A kezelés értelmét azonban a páciens meg is kérdőjelezi, tehát mintegy magyarázza az ellenállását azzal, hogy az analitikusnő nem akarja észrevenni a zavarban a rejtett rendet. Az asszociációsorok alkotta rend oly módon értelmezhető csak logikailag is rendként, ha egy másik tartományban, a „lelked logikád" szerinti mély tartományban működő - a felszínen zavaros szövegnek ható - törvényszerűségek összefüggésrendszereként értelmezi valaki. A szöveg szerint ezt az értelmezést hiányolja a költő, tehát nem a klasszikus analitikus-beteg viszonyt várja el. Az analitikus szerep neutralitását, a kívülállás kritikáját fogalmazza meg - miközben maga nyilvánvalóan tisztában van e szerep s a terápia szakmai elvárásaival, kötelezettségeivel.

Az analízis kívülről való szemlélete és kritikája több szövegrészben is megfigyelhető, „hazugsággal fogom vegyíteni az igazat, mégse szolgáltatom ki magamat teljesen, / hiszen úgyis kinevet ezért / röhög magában azon, hogy én éppen »intim dolgaimat« adom elő"26 - fogalmazódik meg az egészséges ember ösztönös ellenállása, aki integritását féltve nem fogadja el az analitikus szituáció játékszabályait. A szöveg nagyobb része ugyanakkor kitárulkozó, önfeladó, mintegy a terápiát leképezve vall a belső intimitásokról, helyenként erotomán fantázia világról. Az analízis kritikája valójában Gyömrői személyéhez, tevékenységéhez fűződő ellenséges megjegyzésekben fogalmazódik meg. „Gyömrői disznósága abban áll, hogy nem az anyámról akar beszélni, hanem / rólam, hát majd visszaadom ezt neki / a hülye - azt mondja szeretem is, gyűlölöm is, holott már a szeretetben / magában bennefoglaltatik az ambivalencia..."27 József Attila itt az analitikusnő szavait idézi, azt a gondolatot, amit majd az interjúban is elmond, igaz meglehetős általánosságként: „De volt egy ilyen állandó szemrehányás, egy ambivalens kötöttség az anyjához, akit nagyon szeretett, de akit gyűlölt."28 A mondatot egy betegségtípus szimptomatikus leírásaként is értelmezhetjük, de aligha véletlen, hogy József Attila is ugyanúgy idézi, a kijelentés valószínűleg a kezelés során rögzült.

Ez az ambivalencia érződik a leírtakhoz való viszonyulásban: az íráshoz mint terápiás eszközhöz és az analitikus tartalmakhoz. Egy erotikus emlék és trágár szó után olvasható a következő reflexió: „úgy írom le a szót, mintha merném leírni / Gyomroméi nincsen súlya, neki az is mindegy, hogy mit teszek »majd / beszámolok róla«"29 Az analitikus kívülálló objektivitását, a tudomásul vételt, amit az Átmentem a Párisiba kezdetű (a Szabad-ötletek szövegelőzményének tekinthető) írásban még oly pozitívan regisztrál („Nagyon jó az, hogy Magának minden jó, akármit írhatok és éppen azt, ami eszembe jut"30), ebben az írásban többször is kritikával illeti, „hogy lehetne dühbe gurítani a Gyömrőit, úgy hogy kivágjon és visszakönyörögjön"31 - fogalmazódik meg az analitikusnő kimozdításának ötlete, de mindjárt jön a válasz is: „hát ezt nem nagyon lehet". A kérdés nyilván az analitikus tartalmakra vonatkozott, azaz megint csak az ilyen jellegű szakiroda- lom jártas, az analízist mint terápiát is ismerő ember felvetéseként. A szöveg egy más helyén ugyancsak felvetődik ez a kérdés: „Gyömrői sok mindent elhinne, csak azt nem, hogy kinyaltam az anyám picsáját..." Ez az anyával kapcsolatos obszcenitás, majd a fel- láció mint erotikus fantázia olyan provokatív vallomásnak tűnik ebben a megjelenítésben, ami már Gyömrőit is kiborítaná, tehát a költő megtalálta a fantáziálgatásban az analitikusnőjét valószínűleg felháborító képzetet. Ez a Gyömrői Edittel folytatott diskurzus abban is megmutatkozik, hogy a szöveg megidézi szavait, hogy provokatív, olykor gyalázkodó jelzőkkel („Gyömrői büdös kurva") illeti.

A Szabad-ötletekben tehát folyamatosan megidéződik az analitikusnő, Gyömrői Edit is, azaz a beszéd különböző módozatai mintegy feltételezik részvételét. A leírtak elolvasására vonatkozóan azonban két ellentétes értelmű kijelentés is megfogalmazódik. „Kinek is írom én ezt / magamnak / neki a pénzt adom"32 - olvasható egy olyan szövegkömye54