Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - N. Horváth Béla: Kinek írta József Attila a Szabadötleteket?

zetben, amikor is megint csak Gyömrői honoráriumáról van szó. Értelmezhető tehát ez a kijelentés a pénz - segítőkészség ellentételeződéseként, amikor is az oppozícióban nyilvánvalóan a magára utaltság, a magány, a terápia mint autogén tréning jelenik meg az analitikusnő „kapzsiságával" szemben. Ugyanakkor kétségtelen lehet olyan olvasata is e szövegrésznek, amely szerint nincs más olvasója a leírt szövegnek, mint maga a költő. Az írásra, a szabad ötletekre és azok értelmezésére, értelmezhetőségére vonatkozóan azonban az előbbi állítás ellentéte is megfogalmazódik, „ezt a könyvet Eislernek fogom megmutatni / Eisler azt fogja hinni, hogy éppen az ő segítségére szorulok / lám, most már nem mutathatom meg neki"33 - tűnik fel egy másik analitikus neve, Eisler Mihály Józsefé34, aki Gyömrői után rövid ideig a költő orvosa volt, s most mint a „könyv" olvasója merül fel ötletként. Azaz a kijelentés oly módon is olvasható, hogy Eislernek és nem Gyöm- rőinek mutatja meg írását, tehát csak a címzett személy változna. Azt azonban, hogy valakinek íródott a napló, ez a kijelentés is megerősíteni látszik.

Az írás mint penzum, mint nyomasztó kötelezettség, ugyancsak hangot kap: „sose lesz tele a füzet / dobd a sutba égesd el / fizess a Gyömrőinek s ne menj el."35 Majd nem sokkal később: „olyan ez mint a munka/penzum/sose lesz vége", és néhány sorral ez után hétszer leírja a „sose lesz vége"36 mondatot, „nem írom tovább / nem bírom tovább / szart ér az egész"37 - reflektál más helyütt magára a tevékenységre, illetve annak értelmére, az analízisre és az önanalízisre. Az idézett részekből is látható, hogy a szabad asz- szociáció nem a kiírás aktusában rejlő, a traumatikus élményektől, az elfojtott szexuális fantáziáktól, vágyaktól való megszabadulás élményét jelenti, hanem a munkát, a kötelezettséget. Azt a tevékenységet, amelyet oly sokszor ismétel ez az irat, és mindig negatív összefüggésben: „nem akarok dolgozni/nem fogok dolgozni". A munka persze jelentheti az önmagunk számára szabott feladat teljesítését is, s ez is tűnhet nyomasztó kényszernek. Az ember azonban attól szenved igazán, ha egy kötelezettséget nem vagy nem elsősorban belső kényszerből teljesít, hanem kapott feladat gyanánt.

A Szabad-ötletek nagyon sokszor idézi Gyömrői Edit nevét, két alkalommal pedig az írás elolvasásával hozza összefüggésbe. Még a szöveg elején, a valóban laza asszociációsorban található ez a kontamináció: „nem én tettem / jaj istenem mit csináltam / elolvassa-e/ rájön-e/én ettem meg a buktákat"38 Majd néhány sorral lejjebb: „teleírom a könyvet / nem értheti / buta mint egy ló / vén ló / vén kurva". Az előbbi idézet a két nő alakjának egymásra vetítésével igazolja Gyömrői Edit interjúbeli állítását, hisz a bukta lopástörténet nyilvánvalóan a mamát idézi („rájön-e"), a legendás, nagy verést, míg az „elolvassa-e" csak az analitikusnőre vonatkozhat. Amint az utána következő rész is, amely a könyv megírását hiábavalónak mondja, hisz nem értheti, mert „buta mint a ló". Gyömrői ilyen beállítása emlékeztet a Pszichoanalízis című - Gyömrői Edit hagyatékában fennmaradt - iratra, amelynek szereplői József Attila mellett „Gyömrői, az értelmes" és „Gyömrői, a hülye". A gyűlölet és az abból fakadó leértékelés, hogy az analitikusnő nem képes a professziójából adódó alapvető tevékenységre, az analízisre, még nem zárja ki, hogy neki - vagy neki is íródott a könyv. „Elolvastam, amit írtam írtam (sic!) itt-ott a durvaságok láttán szorongás/fogott el. Elszomorodtam. Most folytatom, mert talán mégis csak lehet belőlem / valami - mégis csak megérthetek valamit / 10 pengőt adok a füzet elolvasásáért akkor, ha olyasmit is látna benn, amit én / nem veszek észre" - olvasható ez a sokértelmű mondat egy rövid pihenő (Száz Zoltán megzavarta az írásban) utáni újrakezdés tárgyilagos bevezető soraiban. Megfogalmazódik az analízis értelme, a durvaságokból, az asszociációsorokból kibomló személyiségelemzés, amely szükséges az önsors megértéséhez. Ám ugyanakkor egy provokatív megszólítással az analitikusnőt is bevonja ebbe az értelmezésbe, pontosabban kizárja, mert leértékeli professzionális alkalmasságát. A mondat ugyanis egyfelől állítja, hogy mint laikus és mint beteg értek ugyan55