Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - N. Horváth Béla: Kinek írta József Attila a Szabadötleteket?
lószínűsíti, hogy a költő hitt a terápiában, a gyógyulásban. A szöveg más részei viszont diffúz képet adnak az analízisről, igaz, a háttérben mindig ott van az analitikusnő iránt érzett gyűlölet. „nem írom tovább / nem bírom tovább / szart ér az egész / nekem nem kell analízis"20 - olvasható egy helyütt, utalva az írás és az analízis feleslegességére, haszon- talanságára. „Lényegében mindentől fölmentettem magam a Gyömrőivel szemben azáltal / hogy fizetek " - kérdőjeleződik meg másutt az a Gyömrői által is vallott terápiás elv, hogy a páciens azáltal, hogy megfizeti a kezelést, hozzájárul gyógyulásához. A Szabad-ötletek zárórészében, ahol a monológ szövegszerűen összetömörödik, s már nem asszociatív szóláncok, hanem összefüggő mondategészek, tömbök alkotják, hosszabban időzve, az analízisre több alkalommal is visszatér: „hiszen a gyógyulás abból áll; / hogy belátja az ember: ha olyan buta marad / mint amilyen analízisbe / menni és pénzt adni azért, hogy őt boldogítsd saját boldogtalanságoddal / - akkor boldogtalan is marad"21 Ez a szkepszis persze fakadhat abból a csalódásból, hogy Gyömrői nem viszonozta az érzést, s a boldogtalanság a gyógyulást is akadályozza. Az itt megfogalmazott gondolatsor lehet annak az elhatározásnak az alapja, amely arra indíttatta József Attilát, hogy megbízza ügyvédjét, Melléky Koméit, perelje vissza pénzét, „de hiába sanyarogsz amiatt, hogy a kifizetett pénzért igazán elvárhatnád a kifizetett igazságot - ő úgy fog téged mindig jellemezni, mint gyermeket, mert anyának tartja magát és nem csalónak, pedig éppen ezért csaló..."22 Az itt is többször emlegetett 40 pengő23 egy másik sérelemmel együtt szerepel. Azzal, hogy az analitikusnő által gyermeknek neveztetett, utalva a korábban a Gyömrői- interjúban is megfogalmazott indulatáttételre, hogy a gyermekkori sérelmek, a felhalmozódott indulatok vetítődnek az analitikus személyére. Persze ez a dichotom érzés, a gyermekiét utáni vágy és annak meghaladása, a felnőttség, a felnőtt férfi státusának érvényesítése erősen munkálhatott József Attilában, hisz ugyanez a sérelem kap hangot a Gyermekké tettél soraiban: „Gyermekké tettél. Hiába növesztett/harminc csikorgó télen át a kín." A két szöveg keletkezésének időbeni közelsége (a vers a Szép Szó 1936. májusi számában jelent meg) árulkodóan vall a költőt ekkortájt foglalkoztató gondolatokról, s érzelmi állapotáról. (Valamint arra is példa, hogy a laza asszociációsorban egy elejtett szó, egy töredék hogyan válik másutt a műalkotás szerves részévé, a Szőke György24 által más versekben is kimutatott „költészetté nemesülő" szövegalkotás folyamatában.) A Szabadötletek fentiekben idézett helye egy másik csalódásra, másik analitikus tartalomra - és persze másik alkotásra - is példa. Az „anyának tudja magát és nem csalónak, pedig éppen ezért csaló" sajátos értelmezésben megjelenő gondolat a Kései sirató felismerő zárlatában a felnőtt férfi józan tárgyilagosságának tükrében tér vissza: „kit anya szült, az mind csalódik végül". A Szabad-ötletek Gyömrői Editre vonatkozó kijelentései - a maguk töredékességében is - a kezelésre, a költő és analitikusa kapcsolatára is következtetni engednek. A szöveg újrakezdésekor (új dátum is jelzi) az analízis analízisét olvashatjuk: „most elolvastam az egész füzetet s az analízisre nézve ez a véleményem: A Gyömrői a hátam mögött ül én a díványon fekszem - neki objektívnek kell lennie, hogy én szubjektív lehessek s így juthassak el az / objektivitáshoz //.../ teljesen egészséges vagyok s ezért Gyömrőinek nem volna szabad / »engem<« jellemeznie azzal, amit szabad ötletekként mondok, neki azt kellene mondania /, hogy mi a zavaros ötletek értelmes magva."25 Ez a szövegrész nemcsak a klasszikus analitikus terápiás szituációt írja le, hanem annak lényegét is értelmezi. S egészen kívülről nézve a szituációt, már-már cinizmussal írja a folytatásban: „valami perverziót akarok azzal, hogy odafekszem neki a díványra/ő azt mondja, segítsek neki; de nem engedi hogy legyek, mert azonosnak veszi/velem a zavart s nem akarja észrevenni a rejtett rendet". A „segítsek neki" az analitikus felszólítására vonatkozik, aki 53
