Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - N. Horváth Béla: Kinek írta József Attila a Szabadötleteket?
Andor, a barát, aki egykor maga is részt vett pszichoanalitikus kezelésen, most alig burkoltan kifejezve ellenszenvét („rontanak rajta"), a költő szándékát mintegy az orvosaival való szembeszegüléseként, önterápiaként írja le: „Most nekiül és nem kel fel addig, amíg egyenletes, nyugodt betűivel tele nem írta a százhetven üres lapot. Mint Münchausen a mocsárból, maga akarja kirántani magát abból a poshadt, zavaros mocsárból, melyben fulladozik. Egyszerre akar leszámolni múlttal és jelennel."13 Ez az álláspont fogalmazódik meg a Bókay-Jádi-Stark-kötetben is, tovább éltetve Németh Andor Gyömrőivel szembeni feltevését: „Életrajzi adataiból ismeretes, hogy az akkor már egy éve analízisbe járó beteg költő egyrészt nyilván valamilyen külső indíttatásra, másrészt pedig a benne dúló, a múlttal való lélektani leszámolás kényszerétől hajtva rögzíti élete történéseit úgy, ahogy a megírás pillanatában az eseményeket, a személyeket stb. megítéli."14 Tverdota tárgyilagosabb, miután a keletkezés okát, az írást, megírattatást inspiráló személyre vonatkozóan filológiai adatokat nem talált: „Az írásmű születését motiváló szándék csupán általánosabb fogalmazást bír el: a költő olyan szöveget írt, amely alkalmas arra, hogy hozzáértők analízis céljából elolvassák. Címzettje olyan személy lehet, akinek szakértelmében a szerző megbízik."15 Ez utóbbi megállapítás az iniciálók köréből kizárja Gyömrői Editet, hisz a Szabad-ötletek az analitikusnő elleni kirohanások sokaságát tartalmazza, kétségbe vonva a szaktudását is. Gyömrői Edit a már idézett interjúban a hozzá írott szerelmes versekkel kapcsolatban kijelenti: „A versek az nem én voltam. Rólam nem tudott semmit. Az érzelem az anyjához kötődő érzésnek az ismétlése volt. Személyes kapcsolatunk egyáltalán nem volt. De volt egy ilyen állandó szemrehányás, egy ambivalens kötöttség az anyjához, akit ugyan szeretett, de akit nagyon gyűlölt."16 Az Übertragung-hatással magyarázza a József Attila által egyértelműen szerelmi élményként láttatott szenvedélyes érzelmet: az indulatáttétellel, amely során a negatív érzések, gondolatok az analitikus személyére irányulnak. S valóban, ez az ambivalencia, a nő-anya státus és szerep egymásra vetítése a versekben Gyömrőire mint csinos, fiatal nőre, férfi - vagy legalábbis férj - nélkül élő, gyermekét nevelő anyára hárul. A státusok egybemosásának leghíresebb példája a Gyermekké tettél, míg más versekben, melyek címzettje Gyömrői, erőteljesebben a nő, a megkívánt asszony alakja bontakozik ki. A Szabad-ötletekben is Gyömrői Edit neve, személye tűnik fel a leggyakrabban, a negatív indulatok fókuszában azonban nem a nő áll, hanem az analitikus. A Foglalat, a bevezető rész így intonálja a költő és analitikusa kapcsolatát, az általános szeretetlenséget: „Most ez a szerencsétlen bolond, nagy szerelmet táplál az analitikusával szemben pusztán azért, mert azt hiszi érzelmeiben, hogy az nem bántja. Nem veszi észre az analitikus gonoszságát, azt, hogy az csak heti 3 óra erejéig veszi őt emberszámba, s azt is csak azért, mert kénytelen emberszámba venni a 40 pengőért, amelyre szüksége van, s hogy még a havi 40 pengőért is csak azért foglalkozik vele, mikor foglalkozhatna mással is, mert ő egy mással is helyettesíthető, tehát mindegy, hogy kivel foglalkozik s ezért foglalkozik vele. Viszont, ha az ő analitikusa nem is vesztene semmit, ha másik pácienssel cserélné föl őt, ő vesztene, ha analitikusát mással cserélné föl, mert elölről kellene kezdeni mindent - 2 évet vesztene."17 A tárgyilagos, a műfajnak megfelelő (helyzetrögzítés, állapotleírás) objektivitással leírt utólagosan odaillesztett önértelmezés visz- szautal a levelekben és a Szabad-ötletekben is szereplő motívumokra. A „foglalkozhatna mással is" és a honorárium annak a mély sértésként megélt Gyömrői-kijelentésnek a visz- szaidézése, amelyet még az 1936. október 28-i levél is felidéz: „maga tudja, hogy nem ez az én honoráriumom."18 A Szabad-ötletekben: „a Rapaportnál is »odavetett szegény gyerek« voltam, verwahrlos / a Gyömrőinél is, hiszen nem ez az ő honoráriuma."19 Az önértékelés végén azonban megfogalmazódik abbahagyásának lehetetlensége, hisz akkor elölről kellene kezdeni mindent. Az a kijelentés pedig, hogy így „2 évet vesztene", azt va52
