Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Valachi Anna: Szóra bírt, hallgatag mélységek

A szójátékokra való készségét spontán fölvetődő, trágár kiszólások, obszcén képzettársítások formájában kipróbáló költő az utcagyerek-nyelvet felidéző, halálos komolyan vett önanalitikus játékaiban öngerjesztő módon, ad absurdum kipróbálta a provokatív-dekonstruktív nyelvi mechanizmus működését. Tudattalanja beomlott tárnáiból így próbálta előbányászni a legnagyobb trauma, az anyjától való végső elválás előtti boldog időszakot - erre utal a Szabad-ötletek jegyzékében néhány árulkodó sor: „a bajok lerakódnak az emberben, mint a csontokban a mész /13 éves korom óta csak álörömeim voltak / csak azért <örültem>, hogy ne hőköljenek vissza tőlem az emberek, - mihez is fogtak volna velem”35 36 37 38 -, s legalább a szavak szintjén felidézni és megtalálni a Mamával együtt láthatatlanná vált eredeti, kamaszkori átalakulása következtében már akkor sem konfliktusmentes, de problémátlanabb önmagát.

Talán a Ferenczi Sándor által javallt Felnőttek „gyermekanalízise''39 című előadás szövege volt a módszertani minta, s ennek alapján próbálta kiküszöbölni a terapeuta és páciense közti megértést gátló - szintén Ferenczi által azonosított - „nyelvzavart".40 A kultúra előtti, „primitív" gyermekkorról ugyanis - a pszichoanalitikus gondolkodásmódot elsajátítva - József Attila egészen más véleménynyel volt, mint szokványos észjárású kortársai. Hiszen az archaikus népek - éppúgy, mint a szocializáció egyéniségnyirbáló tilalmaitól még mentes, omnipotens énképű gyerekek - realitásként hisznek a totális önmegvalósítás, a teljes élet lehetőségében.

A költő, aki ugyanebben a szellemben fogalmazta meg ars poeticáját: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! / A mindenséggel mérd magad!” - az eltűnt időben kalauzoló nyelvemlékek segítségével próbálta rekonstruálni élettörténetének a szocializációs illemszabályok hatására elfeledett, mindaddig nem eléggé tudatosodott őskor-szakaszát. De a nagy kérdésre - hogy miért nem sikerült mindennek ellenére megszerettetnie magát felnőttként az eltűnt anyát szimbolizáló világgal - nem kapott feleletet a kölyökkori önmagát felidéző, „kísérteties irományból".41

József Attila 1936 márciusában verssel köszöntötte a méltán csodált Sigmund Freudot 80. születésnapja alkalmából, de ekkorra már - újító szellemű, eredeti gondolkodóként - éppúgy túlhaladta a pszichoanalízis atyjának eredeti felfogá35 Szövegüket ld. i. m. 407—409.

36 Szövegét ld. i. m. 392-397.

37 Ld. i. m. 417-453., ill. Stoll 1990

38 I. m. 437.

39 Szövegét ld. Ferenczi 1982. A tanulmány eredetileg a Gyógyászat 1932. 42. számában jelent meg.

40 Ferenczi egyik utolsó írásának címe: Nyelvzavar a felnőttek és a gyermek között. A gyengédség és a szenvedély nyelve. Szövegét ld. Buda 1971. 215-226. Az előadást Ferenczi 1932 szeptemberében a wiesbadeni pszichoanalitikus kongresszuson olvasta fel. (Eredeti címe: „A felnőttek szenvedélyei és befolyásuk a gyermek karakter- és szexuális fejlődésére".) Harmat Pál szerint „ugyanerről a témáról beszélt Ferenczi utoljára a magyar egyesületben is 1932. november 18-án". Harmat 1994, 177.

41 Németh Andor nevezte így a Szabad-ötletek jegyzékét az Újság 1938. február 20-i számában megjelent Kelj fel és járj! - József Attila gyötrelmes küzdelme kényszerképzeteivel című cikkében. Szövegét ld. Bokor-Tverdota 1987.1083-1086.

46