Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Valachi Anna: Szóra bírt, hallgatag mélységek

sát, mint élete utolsó éveiben (1930-1933 között) maga Ferenczi Sándor, aki merész terápiás újításaival, kivált a kölcsönös analízis gyakorlatával megbotránkoztatta a saját tanaihoz dogmatikus hűséget követelő Freudot.42 * 44

Elvhűség és „eretnekség" viszonylatában Ludwig Wittgenstein eszmerendszere és nyelvszemlélete is sok mindenben hasonlított József Attiláéhoz. John M. Heaton Wittgenstein és a pszichoanalízis43 című, magyarul nemrég megjelent könyvében olvasható, hogy a huszadik század legnagyobb osztrák filozófusa, aki a lélekelemző terápiát is kipróbálta magán, mi mindent szemlélt és értelmezett másképp, mint a pszichoanalízis - nála harminchárom évvel idősebb - ugyancsak bécsi elméletalkotója.

A szerző szerint Wittgensteinre nagy hatással volt Freud munkássága. Csodálta, ám bírálta is - mégpedig elsősorban azért, mert Freud gyakorló orvosként, empirikus alapon közelítette meg azokat a tudattalan illúziókat, amelyek pácienseit megbetegítették. Elítélte az iskolaalapítót, aki a megélt élményektől elidegenítő terminológiát alkotott, mechanikusan alkalmazta a lélek működését rekonstruáló fölfedezéseit, nem tett különbséget a páciensek személyisége között, és mindenre megvolt a kész receptje.

Wittgenstein ezzel szemben a terápia filozofikus hagyományait - Szókratész és a klasszikus görög filozófusok, az epikuroszi iskola, a szkeptikusok és a sztoikusok - nyomdokait követte az illúzió és a boldogtalanság elleni küzdelem során, akárcsak Spinoza, Hegel vagy Marx. A nyelvnek is sokkal többrétű jelentést tulajdonított, mint az analitikusok, akik csak a kimondott szó alapján tudtak következtetni páciensük rejtett traumáira. O nem kötődött a tudat által kontrollált verbalitáshoz, és az öntudattal eszmélkedő szemszögéből ugyanolyan fontos szerepet tulajdonított a többi ember tükör-szerepének, mint húszéves korától tizenkét évvel később bekövetkezett haláláig József Attila. („Nem vagyok több, csupán tükör, melybe olvasóm a saját gondolatait látja, deformitásaival együtt, s e tükörkép alapján meg tudja tenni a kellő kiigazításokat"H - írta az osztrák filozófus, míg a húszéves József Attila ugyanezt a gondolatot így fejezte ki: „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat".45 *)

Wittgenstein úgy vélte, valamennyien a nyelv megtévesztő erejének áldozatai vagyunk, és igyekezett kideríteni, valójában mi aggasztja az embereket. Nem használt saját terminológiát, azt sem állította, hogy képes bárkit meggyógyítani, és iskolát sem kívánt alapítani, mint Freud, mert úgy vélte, az ilyen vágyak további illúziók forrásai. „Egy adott betegséget az emberek életmód-változtatásával lehet meggyógyítani, és hasonló módon a filozófiai problémák betegségét is az emberi gondolkodásmód megváltoztatásával lehet kikúrálni, nem pedig valamiféle ember által feltalált gyógyszerrel"41' - vallotta, mert úgy gondolta, hogy a vélt igazság kimon42 Vö. Harmat 1994.171-182.

4^ Heaton é. n.

44 I. m. 8.

4^ József Attila: Nem én kiáltok (1925)

4^ Heaton 8.

47