Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Valachi Anna: Szóra bírt, hallgatag mélységek
lyezkedés nem szükségszerűen tudatos, sőt eleinte nem is lehet tudatossá. Ezeknek az akaratuktól függetlenül adott termelési viszonyokba lépő embereknek azonban tudatos énjüket is bele kell illeszteniük a társadalomba, vagyis tudatukat, tudatos énjüket csakis az adott társadalmi tudatba..."30 - olvasható József Attila egyik befejezetlen írásában társadalombölcseleti alapgondolata, melynek árnyalt kifejezésével számos formában megpróbálkozott. Amikor 1934 tavaszán, Hódmezővásárhelyen, „levelező" analízisbe kezdett egykori terapeutájával, dr. Rapaport Samuval31 - aki 1933 januárjában befejezte a kezelését -, az önfeltárulkozáshoz továbbra is ragaszkodó költő a kényszer- helyzet miatt új formában próbálta kifürkészni és tudatosítani a viselkedését motiváló, elfojtott gyermekkori emlékeket. Személyes találkozás és fennhangú emlékidézés helyett - vidéki magányában - írásos vallomást tett orvosának: írógépén kopogta le aktuális problémáival kapcsolatos szabad asszociációit, melyeket a címzett volt hivatott elemezni. A feladó azt remélte, hogy az álmait és képzettársításait értelmező orvos segítségével megszabadulhat a felnőtté válását akadályozó, függő helyzetét tartósító, incesztuózus jellegű kötődéseitől. Itt és ekkor aktuálisan a „családi nők" - elsősorban Etus és Jolán - iránti, kisgyermek- korától kísértő, kinőhetetlen szexuális vágyát elemezte. Metaforaközpontú gondolkodására mi sem jellemzőbb, mint a levelében használt - s a rejtett összefüggések tudományaként számon tartott pszichoanalízis lényegét is érzékletesen kifejező - szexszimbólum: a női nemi szerv, mely látható és láthatatlan részeivel együtt alkot egészet, s csak az találhatja meg a kulcsot a szfinxnek tekintett nő rejtélyéhez, aki tapasztalati úton térképezi föl a titkok terepét.32 A Rapaportnak négy különböző alkalommal írt, de egyszerre postára adott levelek az önállósodni vágyó költő új szellemi igényét jelképezték. Mindinkább maga kívánta értelmezni a mélytudatából képzettársításos technikával előbányászott emlékeket. A terapeuta helyét elfoglalni vágyó törekvés akkortól erősödött föl benne, amikor Gyömrői Edit kezelési módszerével elégedetlenkedve, egyszerre igyekezett alanya és tárgya, forrása és értelmezője lenni intim emlékeinek.33 Az írásos forma lehetővé tette számára, hogy a külső szemlélő pozícióját vegye fel önmagával szemben, és ízekre szedve a nyelvben testet öltött, s így objektivizálódott - tehát megismerhetőnek tételezett - szellemet, megfejthesse saját szövegét, amelyet fékevesztett őszinteséggel önmagának diktált. Ilyesfajta motiváció szülötte lehetett 1936 tavaszán az Átmentem a Párisiba... kezdetű34és a Sárgahajúak szövetsége35 című, pszichoanalitikus dokumentumként kezelt írásos asszociációsor, a Pszichoanalízis című „komédia"36, illetve a Szabad-ötletek jegyzéke, két ülésben című önvallomás.37 30 Uo. 33 Levelezésük fennmaradt dokumentumait ld. Horváth-Tverdota 1992. 357-382. 3^ Ld. i. m. 361. 33 Ld. bővebben Valachi 2001 3^ Szövegét ld. Horváth-Tverdota 1992. 388-391. 45
