Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Valachi Anna: Szóra bírt, hallgatag mélységek

keletkezett verseiben és elméleti írásaiban pedig fölismerhető nyomokat hagyott a módszeres önelemzés. A terapeuta díványán, önnön biográfiájával szembesülve, titkon arra is rájött, miként működik - felejt és emlékezik - a kínos emlékek elől makacsul elzárkózó memória. Mindeközben olyan szemléleti modellt fedezett föl, amely egész gondolkodását átitatta, s ennek következtében önnön mikrokozmoszán keresztül láttathatta és értelmezhette a makrormiverzumot.

Élettörténetéhez merőben másképp viszonyult a kezelés megkezdése után, mint annak előtte. Leveleiből és a visszaemlékezésekből tudjuk, hogy korábban csak homályosan emlékezett gyermekkori élményeire, mert memóriáját akkor még a freudi „kínkerülési" és „kéjkeresési" törekvés szabályozta.16 Az analízisben azonban a láthatatlannak tetsző, de pszichodrámaszerűen újra átélhető, érzelmileg birtokba vehető és racionálisan is föltérképezhető múlt megismerésének lehetősége izgatta.

Sokat gyötrődött a terápia első időszakában, hiszen neki is le kellett győznie magában a pszichoanalízis elején mindenkit megkínzó „ellenállást", a tudat védekező reakcióját, amellyel igyekszik megakadályozni az elfojtott emlékek fájdalmas felidézését. Később azonban mind nagyobb kíváncsisággal, már-már mazochista módon kereste a fájdalmas szembesülési lehetőséget egykori önmagával - annak ellenére, hogy a kezelés során a valódi énjéről alkotott kép is feltűnően módosult. A maga elé tartott képzeletbeli tükörben a nőket és barátokat elbűvölő, tehetséges csodagyerek helyett mind gyakrabban egy ellenszenvesen önző, agresszív fiatalember nézett vele farkasszemet, valódi életdrámája néhai díszletei között. Amint rálátott a jóvátehetetlenül befejezett múltra, kitágult számára az idő, s egységében látta a befogadhatatlanul széttöredezett világot.

A drámai időutazások nemcsak önismeretét, hanem költői eszköztárát is egyedülálló módon gazdagították. Az addigi lefojtottságból félelmetes indulati energiával előtörő tetszhalott élmények ugyanis tele voltak érzékletes képekkel és átélhető történésekkel - ezekből alkotta meg verseinek szubjektív hitelű metaforáit. Életének utolsó esztendejében József Attila megvallotta Vágó Mártának, egykori szerelmének és bizalmasának: „a nagy versei sohasem jöttek volna létre, ha az analízisben nem értette volna meg a gyerekkori dolgok összefüggését a későbbiekkel. Ott oldódtak fel az elfojtott mondanivalók."17

Egyes visszaemlékezésekből18 és a költő műveiből tudhatjuk, hogy a Rapa- port-kezelés ideje alatt - 1931-1933 között - mélylélektani olvasottsága jóval fe16 Ld. 1927. júniusi levelét József Jolánhoz, melyben kisiskoláskori emlékeinek aprólékos fölidézésére kérte, mondván: „mert a nők az ilyen apró és mégis fontossá ülepedő dolgokat jobban megőrzik s mert nekem sejtelmem sincs semmiről, ami ezt a koromat ilyen viszonylatban illeti." JAVL 166.

17 Vágó 1975. 267.

Balázs Anna memoárjában József Attilának a kobzás napján - de a szöveg alapján mégis inkább a Rapaport-könyv megjelenése utánra tehető, 1931 októbere körül elhangzott - szavait idézi: „Az orvosom könyvet írt, ideadta, hogy javítsam ki. - Öngúnnyal bólintott. - Ugyanis én tudok többet a pszichoanalízisről, nem ő. Átírtam az egészet. így jelent meg. Hogyan gyógyíthat eredménnyel az az orvos, aki nem tud szellemileg a beteg fölé kerülni? Sehogy!" Balázs 1972. 271.

41