Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Beney Zsuzsa: Mintha a létből ballagna haza
lemben érthetetlen mélységbe helyezi át. Ezzel olyan ontológiai aspektusokat nyit meg számunkra, melyek nem érzelmeinket, nem is értelmünket, hanem egy körülírhatatlan lelki tartományt: létünk érzékelésének titokzatos mélységeit mozgósítják. Éppen ezért a Téli éjszakát témájának természete miatt sem kérdésnek, sem állításnak, sem konkrét földi helyzet ábrázolásának, sem metafizikai képletnek nem foghatjuk fel: leginkább egy bizonyosság sejtetéseként jellemezhető, és ez a költő számára is megfejthetetlen sejtés, ennek végsőkig történő érzékeltetése, az önmagában is kimondhatatlannak kimondhatóvá tétele lehet a költői motiváció alapja. József Attila versei általában telve vannak a létállapot elsődlegességé sej- tetésével. Mentális alkata viszont nem tűri ezt a megfejtethetetlenséget, állandóan ennek (részben) érzéki-gondolati érzékeltetésére törekszik, mind a többé-ke- vésbé tudatos nyelvi eszközök, mind a képek leírásának végletes pontossága, mind a logikai-paradoxiális elemek feltárása által. Ez a kettősség, vágya a nyelvileg kifejezhetetlen költői megjelenítésére, és ennek örökös elérhetetlensége a forrása annak a feszültségnek, mely ezt a költészetet létrehozta és fenntartja. Mi, olvasók, azonban ezt a sejtést kérdések formájában éljük meg. Olyan kérdésekként, melyekre nem találhatunk egyértelmű feleletet, egyszerűen azért, mert a létezés érzékelése, akárcsak a költészet, a mindennapi beszéddel ellentétben, sem nem egy-, sem nem többértelmű - ezek a kategóriák belülről nem tudják áttörni a vers szerkezetének határait. Tér adatik az olvasó saját asszociációinak kibontakozására, és ennek a vers értelmét módosító hatására. Részben ez az oka annak, hogy József Attila verseit sohasem tudjuk egyetlen értelmezésre korlátozni, de széthullását sem látjuk - mindig érezzük azt az irányt, amerre a lényegéhez vezető utat keresnünk kell. Ebből következik a vers poétikai sajátsága, a konkrétnak és az absztraktnak olyan egysége, melyből a metaforikus látás lényege olvasható ki. Az egzisztencia lényegét körülíró költészet ezért kénytelen a metaforák nyelvén megszólalni, és ezért nem tarthatjuk a metaforát csak stilisztikai alakzatnak. A metafora nem redukál, hanem éppen ellenkezőleg: az értelmezés végtelen lehetősége felé nyit, meghatározhatatlan, de kontextualitása következtében valamit mégis állít. Ennek az állításnak lényege a szavak résein át szivárog belénk, ez adja a vers irányultságát, de nem irányát, az állítás és a megfoghatatlanság egységét, mely olyannyira különbözik a nyelv szokásos egyértelműségétől. A Téli éjszaka egzisztenciára irányultságát egyetlen versszak segítségével szeretném most érzékeltetni: Hazatér a földmíves. Nehéz, Minden tagja a földre néz. Cammog vállán a megrepedt kapa, Vérzik a nyele, vérzik a vasa. Mintha a létből ballagna haza Egyre nehezebb tagjaival, Egyre nehezebb szerszámaival. 31
