Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Tverdota György: A tiszta költészet két változata József Attila lírájában

hozzáférhető. A göröngy szabálytalan, esztétikailag legalábbis inkább a közönséges vagy egyenesen a rút kategóriájába esik, töménytelen mennyiség áll rendelkezésre belőle, s ennélfogva értéktelen.

A költő itt tulajdonképpen a nyelv, a jelölők alaki rokonsága által felkínált lehetőséget aknázza ki, mint annyiszor költői pályája során. Mint például a „tanítani" rím esetében, ahol egy olyan szót, amelynek első fele és második fele egybevág, középen kettévág és egymásra hajlít. A nyelv számos ilyen gyöngyszemet produkál, s a költői tehetség abban is megnyilvánulhat, hogy az alkotó rálel a nyelv természetes zsenialitásának ezekre a produktumaira.

Amire viszont az elemzések nem figyelmeztetnek, az az, hogy a vers áldefiníciók sora. A költő egy sor dolgot gyöngyként határoz meg, egy sor dologról, ami nem gyöngy, azt állítja, hogy azok is gyöngyök, s a göröngy ezeknek csak egyike. Egy ilyen áldefinícióval kezdődik a vers: „Gyöngy a csillag". A metaforikus azonosítás egyik alapja a ragyogás: a csillag is és a gyöngy is ragyog. Az azonosítás másik alapja a csillaghullás. Ahogy a gyöngysor, ha szétszakad a fonál, amelyre felfűzik, szétpereg, úgy a csillaghullás (voltaképpen meteorhullás) esetén is, mintha az ég nagy gyöngysora peregne szét. A harmadik sor hasonlata a szőlőt azonosítja a gyönggyel, mert az egyik is és a másik is „fürtös". A negyedik sorban pedig a vízcseppel történik meg az azonosítás, lévén a gyöngy is és a vízcsepp is hűvös. Nincs kifejtve, csak beleértve, de a kód így is tökéletesen működik, a szőlőszem is és az esőcsepp is éppolyan gömbölyű, mint a gyöngy.

A gyöngy-göröngy azonosítása csak ezután, a második strófában történik meg. A két sorvégi rímszó összecsengése erősíti fel a nyelvtani, alany-állítmány szerkezetű azonosítást: a göröngy is voltaképpen gyöngy. A definíció többi elemei viszont a modális különbségeket fejtik ki az alany és az állítmány között: a göröngy gyöngy ugyan, de halovány, csámpás és barna, azaz nem rendelkezik a gyöngy alapvető, értékes tulajdonságaival. Egylényegűek, de döntő minőségi különbségek vannak közöttük. Áldefiníciókról beszéltem, a gyöngy és göröngy közötti kapcsolat áletimologikus jellegét hangoztattam. Az „ál-" előtag nagyon fontos itt, ugyanis olyan dolgok azonosíttatnak a gyönggyel, amelyeknek voltaképpen egyike sem jogos azonosítás. Megállapíthatók ugyan hasonlóságok, a göröngy esetében hangtaniak, a szőlőszem és a vízcsepp esetében alakiak. De az eltérés oly mérvű, hogy tényleges rokonságról nem lehet szó a felsorolt entitások között. A csillag esetében például modalitásként ki is van fejtve ez a lényegi különbség: a csillag nem gyöngy, hanem „csak" gyöngyszilánk. Itt József Attila nyilvánvalóan a hullócsillag látványára van tekintettel, nem pedig arra, hogy a csillagok és bolygók is gömb alakúak. A csillag és a gyöngy között mindazonáltal elképesztő nagyságrendi különbség is feszül. A gyöngyszilánk szó egyébként hapax legomenon, illetve neologizmus, hiszen ha összetörnénk egy gyöngyöt, akkor gyöngyszilánkokat kapnánk, de ki hallott már arról, hogy a gyöngyöt széttörik. Miért törnék szét? Gyöngyszilánk tehát nem létezik, mint ahogy nem létezik közhasználatú szó sem, amely ezt a nem létező dologiságot jelölné. Csak József Attila versében.

Mindenesetre nem jelent mást ez az áldefiníciós, áletimologikus műveletsor, mint hogy József Attila a verset a nyelv gondnoksága alá helyezi. Nem a valóságos viszonyok az érdekesek itt, hanem a puszta nyelvi azonosíthatóság közle28