Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Tverdota György: A tiszta költészet két változata József Attila lírájában
fel ellene: - Az nem számít ily kiváló embernél! - Fintorogva, de mély meggyőződést színlelve. Csak színlelve, mert hiszen odavolt, boldog és hálás minden kis elismerésért. Hallotta valahol, és nekem is elmondta, hogy csak a hamis gyöngy tökéletes gömb, az igazgyöngy - csámpás, halovány göröngy. A Tedd a kezed óta ez a verse volt az első, ami igazán nagyon tetszett nekem." Ezt a kis életképet azért iktattam be a verselemzés elé, hogy lássuk: a tiszta költészet sem úgy születik, hogy a költő ül a műhelyében, bezárt ajtó és ablak mögött, és szigorúan elvonatkoztat minden hétköznapi témától, csak a világ- egyetemre gondol, amelyet mindenáron versébe kell zárnia. Nem. A versírás alkalma, egy születésnapi köszöntés is lehet indítóoka egy tömény versnek, az udvarlás is lehet ürügye az abszolút költészetnek, mint ezt a Klárisok esetében is láthatjuk. Ahogy a Klárisok, úgy a Gyöngy is a tiszta költészet megnyilvánulása. A vers mint a drágakő ajándék metaforája már az 1922 augusztusában írt szonettben, Gyöngysorban is felbukkan: „Szonett, te drágakő, te antik / Gyöngysor, Reá akasztlak im". Szabolcsi Miklós elemzése a „Kemény a menny" című monográfiájában tartalmazza a vers helyes megközelítésének számos elemét. A továbbiakban arra szorítkozom, hogy kezdeményezését folytassam és elmélyítsem. A vers értelmezői jól veszik észre, hogy a Gyöngyben alapvető szerepet játszik a „gyöngy - göröngy" oppozíció. Szabolcsi joggal figyelmeztet, hogy ez az ellentét már Vörösmarty Fóti dalában is szerepet játszik, ráadásul egy másik oppozíció társaságában, amely József Attila versében is felbukkan: az ég és a föld ellentétéről van szó, ahol a gyöngy az ég felé, fölfelé, a göröngy a föld felé, lefelé irányuló mozgást, az egyik a könnyűséget, szárnyalást, a másik a súlyt, a nehézkedést képviseli: „Törjön is most ég felé az, / Ami gyöngy, / Hadd maradjon gyáva földön / a göröngy". Úgy látszik, József Attila 1928 nyarán forgathatta Vörösmarty műveit. A Klárisokről írt tanulmányomban a „Báránygané, / bárányganéj a havon." sorokkal kapcsolatban felhívtam a figyelmet a Csongor és Tünde egyik sorára, mint az idézett sorok előzményére: „Mint új hóban agg bogyó". A Fóti dal, Vas Istvánnak a Költőnk és kora című versről adott elemzése szerint ennek a versnek a ritmusmintája lehetett: „Fölfelé megy borban a gyöngy, /Jól teszi, / Tőle senki e jogát el / Nem veszi" - „íme, itt a költeményem, / ez a második sora, / K betűkkel szól keményen / címe: Költőnk és kora." A „gyöngy - göröngy" oppozíciót az a körülmény teszi nyelvileg és költőileg rendkívül izgalmassá, hogy a paronomázia, a költői szójáték egy különleges esetéről van szó: a két szó egymásból kifejthető, egyfajta áletimológiai kapcsolat logikája szerint. Ha a gyöngy szóból elvesszük az első ipszilont, s hozzátesszük az ,,-ör-" szótagot, megkapjuk a göröngy szót és vice versa: A göröngyöt ugyanezen az úton, csak ellenkező irányban, redukálhatjuk a gyöngy szóra. A jelölők közötti játékos összefüggés folytán a jelöltek is váratlan összefüggésbe kerülnek. A rím mint költői eszköz ugyanezen az elven működik. Két eltérő jelentésű szó formai rokonsága váratlan jelentéstani összefüggést teremt a hívó és a válaszoló rím rímszavai között. Mintha rokonság lenne a gyöngy és a göröngy között. Miközben az ellentétük szembeötlő. A gyöngy drágakőszámba megy, tiszta, tömény, szabályos dolog, nagy értéket képvisel, ritka a természetben, vagy legalábbis nehezen 27
