Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 4. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Tverdota György: A tiszta költészet két változata József Attila lírájában
kondás". Ez az almavirágnak szándékolt vers is, a tó fölött lebegő gémmel, „csupa csín, csupa pír", de mégis megjelenik benne a „sovány kanász" és a „tehénlepény". Az „almavirág"-tól visszafelé haladva végül elérkezünk a 3. Medália elejéig, a groteszkséget nyomban sugalló első szóig: „Totyog". A versben megidézett látvány idilli, de egyben groteszk jellege az, ami indokolttá teszi, hogy a vers példázatává joggal minősíthessük az alany feje fölött függő fáradt almát. Az értelmezés - el kell ismernünk -, még ha lehetséges is, nem hathat az evidencia erejével. A szöveg alighanem más, ezzel versengő értelmezéseket is lehetővé tenne. A Gyöngy című versről adott alábbi értelmezésem autentikus voltában mindenesetre sokkal biztosabb vagyok. Gyöngy Gyöngy a csillag úgy ragyog gyöngyszilánkokként potyog, mint a szöllö, fürtösen, mint a vízcsepp, hűvösen. Halovány bár a göröngy, ő is csámpás barna gyöngy; a barázdák fölfűzik, a bús földet diszitik. Kezed csillag énnekem, gyenge csillag fejemen. Vaskos göröngy a kezem, ott porlad a szíveden. Göröngy, göröngy, elporlik, gyenge csillag lehullik, s egy gyöngy lesz az ég megint, egybefogva szíveink. Vágó Márta szerint a Gyöngy alkalmi, születésnapi vers. 1928. július 6-ra, Vágó Márta születésnapjára készült: „Attila megjelent születésnapom előtti napon Gyöngy Mártinak című verővel. - Nem hozhatom le a csillagokat - mondta - és gyöngysort sem vehetek, hát itt a »Mártinak«-sorozat harmadik száma. Föltette a kezemet a fejére, és úgy olvasta, hogy Kezed csillag énnekem, gyenge csillag fejemen. Vaskos göröngy a kezem, ott porlad a szíveden. Később Gyöngy címmel meg is jelent. — Igazán jobban örülsz a versnek, mintha igazi virágot és gyöngyöt kapnál? - kérdezte. - Hogy lehet azt összehasonlítani? - kiáltottam fel. - Hiszen a virág elhervad, és a vers örökre megmarad! - Örökre? - ragyogott fel. - Na, most elárultad magad. Mégis sokra becsülsz, nagyra becsülöd a költészetemet! - Ugyanis gyakran szidtam, hogy önhitt. Szerette a társalgást fennhéjázó megjegyzésekkel fűszerezni. - Mit szólsz, milyen zseniális vagyok? - kérdezte néha nevetve bár, de nagyon kevés iróniával. És ha elkésett, vagy egyéb megbízhatatlansági vád merült 26
