Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 3. szám - A 75 ÉVES SÁNDOR IVÁN KÖSZÖNTÉSE - Poszler György: Salemi vérvád? – eszlári boszorkány? (töredékek – Tiszaeszlárról – Sándor Ivánnak)

a szereplők és a díszletek. Könyvének két rétege van. Mi történt a vizsgálatban és a perben? Mi maradt ez emlékezetben, a tudatban? Mindkettő érdekes. De a második az izgalmasabb. Tanúság történelmünk, tudatállapotunk szomorú folytonosságáról. Mert a perről a faluban mindenki tud. Az aggastyánok és az óvodások is. Tudja, a vádlottakat felmentették. Sejti, nem voltak ártatlanok. Vagyis nem az ész győzelme maradt fenn, hanem a babona rémuralma. A ráció eloszlott a történelemben. A hisztéria megkapaszkodott az idegekben. És száz év után még jobban látszik. Ez talán a legfontosabb, a száz év. Hogy mindez miként látszik mai nézetben. Itt derül ki: a mai nézet tegnapi nézet. Nem fogott ki rajta a múló idő.

Eötvösé az alapmű. Szépirodalmi és jogtudort remeklés. Mintha Mikszáth ügyvéd lenne. Anekdota van benne és jogi elemzés. Kompozíció van benne és széles mesélőkedv. Retorika van benne és szigorú tárgyiasság. Logika van benne és önfeledt magabiztosság. Maga a figura is nagyon érdekes. Az országos hírű politikus, aki vállalja a vádlottak védelmét. Az országos hírű író, aki megidézi történelmi rangú emlékeit. A „Vajda", ahogy ül az Abbázia kávéház tükörablakában. Magányos, de nem megtört. Tudja, hogy elűzte a démonokat. Nagyon nehéz dolga volt. Nem abban, hogy ízekre szedte a naivan gonosz, primitíven gyűlölködő vádat. Hanem abban, hogy az ellenfél terepén kellett harcolnia. Érvekkel szenvedélyek-, gondolatokkal előítéletek-, tudománnyal indulatok-, fénnyel ködök-, ésszel esztelenségek ellen. És ráadásul a megye hatalma ellen. Ami mögött ott állt az autonómia illúziója, az oppozíció reminiszcenciája. Korszerűtlen helyzetben volt korszerű. Úrrá lett benne.

Nos, Bary. Keresem a legenyhébb, az eufemizmus határán lévő kifejezéseket. Nos, Bary „csúsztat". A felszínen tiszta, száraz okfejtés. A mélyben merő, konzervált indulat. A hisztériát konzerválja a rációval, a babonát a logikával szemben. Két áltételre alapoz ingatag építményt. Nem vérvádról van szó, hanem vallási fanatizmusból fakadó gyilkosságról. Mi a különbség? Meg kell fordítani a sorrendet. Nem az ébredező antiszemitizmusból lett a tiszaeszlári per. Hanem a tiszaeszlári perből lett a kirobbanó antiszemitizmus. A látszólag racionális érvelés is hihetetlenül gyenge. A sokat emlegetett tárgyi és közvetett bizonyítékokból nincsen egyetlen egy sem. Csak a tizennégy éves Scharf Móric éjszaka, a csendbiztos házában, a hajdani rablógyilkosból lett bírósági jegyző előtt tett kétes vallomása. O látta a kulcslyukon át a véres eseményt. De így hitte az egész falu és a tárgyalás indulatosan hangos közönsége. Ennek kellett eleget tenni.

Ötödik töredék: fokozatok

Mármint az antiszemitizmus fokozatai. Érdemes pontosítani. Nem is végig antiszemitizmusról van szó. Hanem a zsidóellenesség változatairól. Amelyben elkülöníthető a bibliai antijudaizmus és a politikai antiszemitizmus.

Az első kiindulópontja az istengyilkosság tétele. Hogy meggyilkolták Isten fiát. Aki a megváltásra küldetett. Ebből fakadnak a mitologikus hitek - az örök bűnhődés feltételezése. Ebből fakadnak a mitologikus alakok - a bolygó zsidó legendája. Táplálják ezt a zsidó vallás szembeötlő külsőségei. A zsinagógák keleties pompája. A szertartások zsúfolt ünnepélyessége. Az énekek idegenes dallama. Ez szüli, a bibliai antijudaizmus a makacs babonákat, a szívós előítéleteket, a középkori kirekesztéseket.

A második kiindulópontja a kapitalizmus valósága. A részvétel az új gazdasági rendben. A bevándorlás tényének hiszterizálása. Az asszimiláció kérdésének túldimen- zionálása. A „túlreprezentáltság" fóbiája. Hogy „mindenütt ott vannak". A kapitalizmus kreálásában és opponálásában. A bankban és a barikádon. Szítja a szerveződő né25