Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 3. szám - A 75 ÉVES SÁNDOR IVÁN KÖSZÖNTÉSE - Poszler György: Salemi vérvád? – eszlári boszorkány? (töredékek – Tiszaeszlárról – Sándor Ivánnak)

met antiszemitizmus. Terjeszti a folytatódó orosz programsorozat. Helyenként még a kivándorlásra kényszerítésről is suttognak. Helyenként még az emancipáció visszavonását is felvetik.

Magyarországon régóta megvan az első. A bibliai antijudaizmus. Zárványokban még a kiegyezés után is. Sokáig nincs meg a második. A politikai antiszemitizmus. Kifejletten még a kiegyezés után sem. Csak a nyolcvanas évek elején lobbantják fel. Nem Eszlár után, hanem Eszlár előtt. Bary „csúsztat". A vérvád nem kiváltó ok, hanem kierőszakolt okozat. Primitív koholói éppen ezt akarják. A bibliai antijudaizmust átvezetni a politikai antiszemitizmusba. Az előbbi üszkeiből kicsiholni az utóbbi lángjait.

Hatodik töredék: perek

Vannak nyilvánvaló hasonlóságok. Talán párhuzamok is. A tiszaeszlári vérvádper és a későbbi politikai rémperek között. Eszlár valamiféle ősmodell. De a párhuzamot nem érdemes túlfeszíteni.

A politikai rémperekben valakik elhatároznak. Az áldozatokat is kijelölik. A fordulat, a valamelyes rejtély abban van, hogy az elhatározók, a kijelölők, tehát a kitalálók maguk is elhiszik. Mert ha a részletekben nem is úgy, mégis van ott, azok körül valami. A Rajk- per idején Gerő Ernő mondja Károlyi Mihálynak: Rajk végeredményben elfordult a mozgalom céljaitól. Hogy a részletekről mit mondunk, lényegtelen. A kreátorokat, a koholó bedőlteket fanatikusok, hívő bedőltek veszik körül. Ok élesztik a folyamat végigviteléhez nélkülözhetetlen hiszterizált légkört. Ebből pedig már minden - szinte önmagától - következik.

Tiszaeszláron, a vérvádperben nem egészen így. Véletlenekből, egybeesésekből, babonákból, előítéletekből feszült légkör születik. Ezt ott, a faluban nem csinálják, hanem lesz. Nem csinálják, de amikor lett, rákapcsolnak. Mármint a kreátorok, a koholó bedőltek. És a babonákból, előítéletekből született feszült légkört hiszterizálják. Hiszterizálnak és maguk is hiszterizálódnak. Közben pedig a bibliai antijudaizmus maradékaira ráépítik a politikai antiszemitizmus alkotóelemeit. A vallatások mechanizmusa már a rémperekhez valamelyest hasonló. Csak a pert nem lehet úgy megcsinálni. Mert a „világállapot" még nem olyan.

Hetedik töredék: boszorkányok

Van egy másik lehetséges párhuzam is. A „boszorkányok" neurotikus balladája. Miller egykor nagy hatású drámájában, A salemi boszorkányokban. Igaz, a dráma valamelyest megkopott. Nem a mesterségesen keltett hisztéria rajzában. Az érvényes lehetett. Az ábrázolt időben, a XVII. század végén és az ábrázolás idejében, a XX. század közepén is. De az alkalmazott dramaturgia természetrajzában. Az áldozat-főhős utolsó felvonásbeli megkísértésében. Hogy élete megváltásaként vallja be az el nem követett bűnt. Meg persze a megkísértett helytállásában. Hogy hőssé lesz. Nem vásárol gyáva hazugságért becstelen életet. Nem enged a fizikai és pszichikai erőszaknak. De most nem a drámai műfaj, hanem a drámai történelem dramaturgiájáról van szó.

Hogy is történt? Ártatlan játékként indult. Kamaszlányok táncolnak meztelenül a holdfényben. És szertelen képzeletükben szellemet idéznek. A boszorkányság lehetősége a leleplező tiszteletes babonák gyötörte agyában születik. Majd a „fővádlott" kamaszlány hipnotizálni kezd. Másokat és önmagát is. Félelemből, gyűlöletből, érdekből, babo26