Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 3. szám - A 75 ÉVES SÁNDOR IVÁN KÖSZÖNTÉSE - A napnyugta utáni fényben

ban a Rocinante nyomában és A regény jövője köteteiben hasonló vizekre tévedtem (a regényíró és nem az esztéta nézőpontjai felől), mindig támogatóan éreztem a céhen kívüli megszólalásaimban a társszellem felfedezéseit, kifejtéseit. Néha szót is váltottunk ezekről a problémákról.

Amit Poszler Györgytől idézett, az segít megvilágítani az egész kérdéskört, így gondolom én is, és azt hiszem, Péter is egyetértene vele.- Szembetűnő, hogy Balassa gyakran fordult más művészeti ágak felé, így drámákból, operákból, filmekből kiindulva születtek meg bölcseleti kommentárjai. Véleménye szerint mi volt ennek az oka?- Megközelíteni tudom csak a kérdését, megválaszolni nem, a válaszhoz ugyanis Balassának az igen széles körű, a színházhoz, filmhez, mindenekelőtt az operához, de a képzőművészethez is kapcsolódó munkásságát kellene részletezni. Azt hiszem, nem adta fel az összművészetbe vetett hitét. De a klasszikusok értelmezései szerint kívánta képviselni és kevésbé a huszadik század második felének az „összművészet" terminusával jelzett fogalmával. A kérdés összefügg egy dilemmával, a modernitás meghaladásának és a poszt fií/haladásának újabb folyékony határhelyzetével. Az eltűnő egység még utolsó megragadásának, illetve megragadhatatlanságának diszkrepanciájával.

Ismertek a magyar művészet és irodalom hosszú, különböző időszakokban más és más jellegű lemaradásosságai, illetve az egyes művészeti ágak egymástól való fáziseltolódásai. Ha csak az elmúlt fél évszázadra gondolunk, a képzőművészet már a hatvanas években kiharcolta magának az európai hatások érvényesítését. A magyar film ugyancsak a hatvanas években a szellemi-művészi- politikai avantgárd szerepét töltötte be. A színház változó sikeres-kudarcos hullámokban bírálta felül tradicionális konzervativizmusát. Az új zenét a Bartók- hatások jótékonyan megtermékenyítették.

Balassa nyitott volt minderre. Érvényes konzekvenciákat vont le a fáziseltolódásokból. Gondolkodása e tekintetben szerintem lóugrásszerű volt. Kihagyásokkal, talányokkal tört a célja felé. Az operában való otthonossága megtermékenyítette az irodalomszemléletét, a színházzal és a filmmel való foglalkozásában jól megfigyelhetők a kultúrakorszak, az emberi helyzet, a „mögöttes" folyamatok megértésére irányuló szenvedélyei.

Jeles András Drámai játékosában például az elfojtott igazság keresését látta, a szegények iránti szolidaritást, a megalázottak méltóságának tiszteletét. Nádas Péter színpadra írt szövegeiben felfedezte a történelmet mint individuál- históriát. Tar Béla filmjeiben a „mindenen" való „utániságot" mint az emberi lét depressziós állapotát. Tarkovszkijban a vizuális bölcseletet, amellyel bemutatta a zóna (ama „utániság" titkait, rögtön hozzátéve, hogy Tarkovszkij tehát „megértett valamit a világ működéséből, benne az emberrel", de, tette hozzá, az ilyen kozmikus és nem historikus megértésnek ma nem látszanak a feltételei a kultúra közegében.

Még egyszer: nagy értelmezendő kérdéskör ez a Balassa-életműben.- A Balassa Péternek ajánlott Hamlet, az idegen című esszéjében a Shakespeare- dráma végjátékának problémája foglalkoztatja. Vitába száll a rögzült Hamlet-interpre- tációkkal, melyek a visszaállított erkölcsi világrend, a feldöntött egyensúly helyrebille11