Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 2. szám - MAI MAGYAROK – MAI MAGYAROKRÓL - Janó Ákos: „Nagy Szeder István... kinél jobban senki se szereti városát”

mint „a földreform ellenzőjének" letartóztatásához vezettek. Az alig több mint egy heh fogság a börtönélettel való ismerkedést jelentette számára, amit majdnem élete végéig tartó meghurcoltatások, a polgári életből való kirekesztettség követtek.

A könyv lépésről lépésre vezet az életút főbb állomásain át a részére is megnyugvást jelentő új politikai és társadalmi viszonyok kiteljesedése felé, amelynek ő már nem lehetett alkotója s élvezője. A szerző vele folytatott beszélgetései, a sorstársak, barátok emlékezései, a bíróságok kihallgatási jegyzőkönyvei és a tanúvallomások színes mozaikelemeiből áll össze a könyvben egy élet regénye, amely a személyes sors drámai feszültségein keresztül kortörténeti dokumentummá szélesedik, s az általa megélt korszak teljesebb megismeréséhez forrásul szolgál. Az életútnak ez állomásaiból csak a legfőbbeket említhetjük:

1930-ban belépett a Gaál Gaszton-féle Független Kisgazda Pártba. 1934-36-ban többedmagával ellenzéki lapot jelentetett meg. 1944 végén az újjáalakított Független Kisgazda Párt kiskunhalasi szervezete nagyválasztmányának tagjává és intézőbizottságának elnökévé választották. 1945-ben bekerült a megyei és országos választmányba. 1947. augusztus 31-én a Magyar Függetlenségi Párt (Pfeiffer-párt) listáján bejutott a parlamentbe. 1947. november 20-án mandátumát megsemmisítették, majd letartóztatták. 1956. október 30-án bekapcsolódott a kiskunhalasi forradalmi eseményekbe. November 1-jén a négy történelmi párt részvételével népszavazást szervezett, amelyen pártja elsöprő győzelmet aratott. (12.000 választó adta le voksát.) A forradalom időszaka alatti ténykedésével a reménytelen ellenállástól és véráldozattól mentette meg a város lakosságát. 1956. december 20-án és 1957. január 13-án kezdeményezésére a halasi polgárok, főként gazdák adományaiból 16 vagon élelmiszert juttattak a budapesti rászorultak részére. 1957. február 7-én lakásán őrizetbe vették, majd „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés" vádjával 3 évi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1959. április 8-án szabadult. Ettől kezdve is „lelki száműzetés" volt a sorsa, amit éveken keresztül megadással és megbékéléssel fogadott. 1991-ben szülővárosa díszpolgárává választották. Meghalt 1994. július 26-án.

Befejezésül álljon itt az a néhány sor, amelyben életének értelmét, áldozatvállalásának jutalmát fejezte ki még a díszpolgári cím adományozása előtt: „Én azt tartom az egyik legnagyobb dolognak az életemben, hogy (az emberek) hittek bennem. Mert kitüntetés nekem sose járt, de nem is kívánom. Az én kitüntetéseim egyike ez a hit."

102