Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 2. szám - MAI MAGYAROK – MAI MAGYAROKRÓL - Fehér Zoltán: Mivé levél cángó-magyar?

a só, kő, szén, kőolaj, pakura és az arany. Ezek mellett áruként szerepeltek a kézművesipar termékei, mint például a vas és vasáru, a fatermékek, a nád, gyékény, szalma, veszszőből font termékek, a fazekasmunkák, a szőttesek, a bőrből készült árucikkek és a kőfaragás termékei. Természetes, hogy egy mezőgazdasági jellegű vidéken a piac legfontosabb termékei is innen származnak, mint a növények és növényi élelmiszerek, valamint az állatok és állati termékek. Nem áll módunkban ennek a hatalmas és részleteiben is igen gazdag tanulmánynak a bővebb ismertetése, de bizonyára mindenki haszonnal forgathatja, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik.

A moldvai magyarság fáziskéséssel követi az anyaországi parasztság fejlődését. Nem tudom biztosan, de valószínűnek tartom, hogy ma már nincs olyan magyar falu, ahol élne még a hagyományos kendertermelés és -feldolgozás, a csángóknál ezzel szemben szinte napjainkig kutatható ez a nagyon ősi és rendkívül fontos tevékenység. Halász Péter A kender termesztése és feldolgozása című tanulmánya bizonyára olyan adatokat is tartalmaz, amelyek sokkal régebbiek, mint amennyire a magyarországi kutatás elérhetett. Azért is fontos szerzőnk tanulmánya, hiszen ő Lükő Gábor, Kós Károly, valamint Szentimrei Judit pusztán néprajzi szemléletű leírásai után az agrár-szakember tudásával is közelít témájához. Természetesen észreveszi az egyes tájak, települések eltérő eljárásait, pl. a kenderáztatásban és más munkafolyamatokban is. Leírja az egyes munkafolyamatokat és munkaeszközöket. Pusztán az itt összegyűjtött szakszókincs bámulatra méltó.

Heltai Gáspár Kolozsváron 1565-ben megjelent magyar nyelvű Bibliájában olvassuk: Hozd el a zsufát a belső ágyas házba... Ma kevesen tudnák megmondani, mit jelent a zsufa. Ezzel foglalkozik az Egy régi étel, a zsufa című tanulmány. Ez az étel kendermagból és tökmagból készült, s a régi időkben hús mellé adták sodó vagy mártásként... A szót nyelvészek és szakácsok régóta számon tartják, nagyközönségünk azonban mit sem tud róla. S lám, ma egész Moldvában ismerik, sőt különféle fajtáit máig készítik és fogyasztják.

Eléggé köztudott, hogy a XX. század elejéig népünk nem használta a szappant mosásra, a mosáshoz a lúgozást és szapulást alkalmazták. A szappannal való mosás ettől kezdve az ország középső tájairól kiindulva terjedt el. A házi szappan főzése, készítése tehát új jelenség népi kultúránkban. Moldvában a lúgozást csak a XX. század közepén váltotta föl a szappannal való mosás. A honcsánt szappan változatos készítési módjairól olvashatunk itt. A leányság, a házasélet és a terhesség című fejezet az emberélet olyan szakaszával foglalkozik, amelyet egy hagyománytartó közösségben íratlan törvények, szabályoznak. Tele van ez az időszak is előírásokkal és tilalmakkal. Ezek egy része hiedelemalapú szokáscselekményekben nyilvánul meg. Vajon egy mai nyugat-európai ember, a maga beszűkült konformista pénzimádatával, életide- genségében meg tudja-e érteni a nyomorúságos körülmények között élő csángómagyart, miért szereti maga körül a nagy családot, a sok gyereket. A fiatal lány a falu kontrollja alatt állott, megszólták, ha átlépte volna a közösség normáit.

Dramatikus népszokásaink közé tartoznak az úgynevezett állatmaszkos alakoskodások. Ezek közül a kecskemaszkok Ujváry Zoltán szerint kétfélék, s nincs kapcsolatuk a román tur- ca-játékkal, hiszen azok a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódnak, a mieink meg a farsangi szokások között a Kárpát-medence keleti részén kerülnek elő. Ujváry a moldvai kecskealakoskodásnak csak egy leírását ismerte (Wichmann-né 1907). Halász Péter A csángók kecskemaszkos játékáról című tanulmányában felhívja figyelmünket arra, hogy ez a népszokás Moldvában magyaroknál és románoknál egyaránt az újesztendő napjához kapcsolódik. A románoknál a kecskejáték az uráláshoz, a magyaroknál az ettől eltérő hejgetéshez fűződik, de attól függetlenül is előfordul. A tanulmány végső következtetése megerősíti Ujváry véleményét, miszerint ez a dramatikus szokás az interetnikus kapcsolatok szép példája, de kiegészíti azzal, hogy az előkerült újabb adatok miatt tovább kell kutatni azt. A tavaszi ünnepkör című írás a csángók kalendáris szokásainak azt a részét vizsgálja, amelyek a farsang utójától a húsvét utáni első vasárnapig játszódnak le. A farsang utolsó vasárnapja előtti csütörtököt kövér cseterteknek nevezik például Onyesten. Nem hallgathatom el, hogy Bátyán (Kalocsa szomszédságában) meg torkos csütörtöknek, s mindkét elnevezés arra utal, hogy e napon hétszer illetve kilencszer kell jóllakni. A csángóknál az e napon a szegényeknek adott étel-ajándék a meghalt rokonokért adott áldozatot jelenti... Farsang utolsó vasárnapján piroskavasárnapon meg csak az e napon készített piroska nevű ételt fogyasztották. Ugyancsak nagy eszem-iszomra alkalom a húshagyó (hétfő és

98