Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 2. szám - MAI MAGYAROK – MAI MAGYAROKRÓL - Korcsog Balázs: A Mester és „martaléka”

próza legfontosabb előzményének („Prózánk megújulásának gyökerei Ottlik Géza Iskola a határosának megjelenése körül keresendők" - Észjárások és formák, 1985, 8.); A színevál­tozás, majd az Észjárások és formák kötet méltán híres Ottlik-elemzéseinek jelentős szere­pük volt Ottlik 70-es évek végi, 80-as évek eleji újrafelfedezésében. Balassa Mészöly Film- jét (1976), Nádas Családregényét (1977) és Esterházy Termelési-regényét (1979) tekinti - mindmáig mérvadóan - az új magyar próza nyitányának (A színeváltozás, 209.). Az Esterházy Termelési-regényéről szóló bírálat elején találkozunk először azzal a for­dulattal, hogy a mű „irodalmunk valóságos eseménye" (I. m. 380.). Az Észjárás és forma című tanulmányban pedig azt olvashatjuk, hogy „Esterházy Termelési-regénye a hetvenes éveken belül is - esemény, új fejezet." (Uo. 228.) Igazán nem mondhatjuk, hogy Balassa gyakran él ezzel a fordulattal, hogy gyakorta veszi „eseményszámba" az új magyar iro­dalom alkotásait: legközelebb Krasznahorkai Sátántangójának, Nádas Emlékiratok könyvé­nek és Lengyel Péter Macskakő]ének méltatásakor találkozunk ezzel a fordulattal: „A Sá­tántangó című regény megjelenése, szerzőjének első köteteként, irodalmunk eseménye." (A látvány és a szavak, 1987, 182; illetve Krasznahorkai olvasókönyv, 2002, 34.); „Nádas Péter műve (az Emlékiratok könyve) nemcsak az újabb magyar regény, hanem egész epikánk ki­emelkedő teljesítménye, ritka esemény." (Diptychon, 1988,157. és Balassa Péter: Nádas Pé­ter, 1997, 256.); „Lengyel Péter (Macskakő című) könyvét prózánk kiemelkedő teljesítmé­nyének, eseménynek tartom." (A bolgár kalauz, 1996, 177.) A színeváltozás második részének nyitó szövege, amely megadja a kötet új magyar pró­zával foglalkozó részének vezérszólamát, az Észjárás és forma (Megújuló prózánkról) című tanulmány (1980). Ez az írás az első komoly, érdemi kísérlet az új magyar próza leírásá­ra. Balassa elemzése szerint a 70-es évek prózájának legfőbb jelenségei: az elbeszélésmód tematizálódása és a szövegközpontúság. Újabb prózánkban a történet háttérbe szorul a szöveg javára, a téma helyett a narráció, az elbeszélésmód kerül előtérbe, vagyis a mit?- ről a hogyan?-ra kerül a hangsúly: nem az a lényeg, hogy az elbeszélő mit beszél el, ha­nem az, hogy hogyan. A 70-es évek prózájának témája: az elbeszélés módja. Az új magyar prózában „nincs többé evidenciája annak, hogy a prózaírás összetartó ereje a témában van, valamilyen csontvázban, ami a formálás előfeltétele lenne. Durván és nyersen maga az elbeszélés módja vált témává. Az elbeszélés „hogyanja" maga is szüzsé, maga is a fik­ció része (...)" Az új magyar próza legfőbb sajátossága tehát „a koncentrált szövegköz­pontúság, az a felfogás, hogy a textus nem a sztori »ruhája«, nem a fabula »tartálya«, vi­szonyuk nem bor-pohár viszony (Tinyanov hasonlata ez a tartalom-forma dichotómiáról), hanem együttállás. A textus - maga a sztori." (A színeváltozás, 221. és 231.) A történetmondásról és a történelemről a következőket olvashatjuk: „(Az új magyar prózaírók) mintha nem vennének tudomást a magyar irodalom »történelem«- kötelezettségéről, mintha a hagyomány hallgatása, a múlt ignorálása lenne egyszersmind az állításuk is. (...) Itt is a történet elmondhatóságának és elmondhatatlanságának dilem­mája bujkál. A Termelési-regényben végleg nem evidens többé a történet, hiszen a történe­lem sem az (...)" (I. m. 223-24.) A színeváltozás kötet új magyar prózablokkja (különösen annak Észjárás és forma című tanulmánya) volt Balassa „első nekifutása" újabb prózairodalmunknak. Az Észjárás és for­ma gondolatmenetét viszi tovább, árnyalja, illetve következtetéseit gondolja át (az első kötet e tanulmányának címét a második kötet címévé emelve, s már az eredeti cím töb­bes számba tételével is az új magyar próza pluralizmusát sejtetve) az Észjárások és formák (1985) című kötet, amely már teljes egészében az új magyar prózairodalommal, illetve a könyv első felében annak előkészítőivel és előzményeivel: Ottlikkal, Mészöllyel, Mándyval, Pilinszkyvel és Nemes Naggyal foglalkozik. Balassa második tanulmányköte­tében az „Ottliktól Esterházyig" ív kirajzolására törekszik, és ennek során két szerző 78

Next

/
Thumbnails
Contents