Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - MAI MAGYAROK – MAI MAGYAROKRÓL - Bende József: „Valami idegen”
ben, ahol lényegében már nem „fordításról" van szó, hanem inkább egyféle „újraírásról", aminek eredményeként teljes értékű francia szövegváltozatok születnek (mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy más fordítás nem lehetséges). Ugyanígy Paul Celan 1971-es Strette című francia gyűjteményes fordításkötetét, amely a költő közreműködésével készült, tulajdonképpen Celan saját teljes értékű francia nyelvű kötetének tekinthetjük. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy Celan néhány francia kritikusa szerint versei szinte „megkövetelik" a franciára történő fordítást: a költő úgy kezelte a német nyelvet, hogy az már-már szinte franciául hangzik.) Azonban a mások által (vagy másokkal együtt) készített fordítások nem mindig felelnek meg a szerző elképzeléseinek. Dormándi László írta első regényeinek francia fordításairól: „Először csodálkozással, majd egyre nagyobb elkeseredéssel láttam, hogy első három megjelent könyvem kedvező fogadtatása ellenére kézirataimat rendszeresen visszaadják. [...] Végül Raymond Queneau, a Gallimard kiadó irodalmi igazgatója, a francia nyelv kitűnő ismerője világosított fel, hogy a leadott fordítások teljesen használhatatlanok voltak. Ekkor számot vetettem azzal, hogy ez az út járhatatlan, s más megoldást kell találnom, ha nem akarok végérvényesen némaságra ítéltetni. Súlyos kétségbeesés periódusa után a szemétkosárba dobtam a fordításokat, s munkához láttam."9 Későbbi írásait már maga fordította magyar eredetiből franciára (mielőtt véglegesen áttért volna a közvetlenül franciául történő írásra). A legtöbb kétnyelvű író önfordító, tehát saját szövegeit fordítja magyarról franciára (ritkábban franciáról magyarra). így jelent meg a „traduction du hongrois par Vauteur" megjegyzéssel például Tardos Tibor és Bátori Miklós jó néhány könyve. Az önfordítás („auto-traduction") folyamatában fellépő legfontosabb nehézségek elsősorban nem nyelvi jellegűek: a francia gondolkodásmódra és kultúrára, a francia irodalmi hagyományokra és olvasói elvárásokra kell figyelemmel lennie az önfordítónak. Tulajdonképpen nem egyszerűen nyelvet, de bizonyos értelemben gondolkodásmódot is kell „fordítania" („váltania") munkája során. Az önfordító író a fordítás során különbözőképpen viszonyulhat a magyar eredetihez. A „szoros", szó szerinti fordításhoz való ragaszkodás nagyon ritka, tulajdonképpen lehetetlen is. Azt mondhatjuk, hogy az önfordítás a leggyakrabban újraírássá alakul, egy új alkotási folyamatba fordul át: nem fordítás jön létre, hanem az eredetinek a szerző által egy másik, esetünkben francia nyelven megfogalmazott változata („version frangaise de Yauteur"). Dormándi László például a magyar eredeti franciára történő fordítását, pontosabban az ő kifejezésével élve: „transzponálását" egy szöveghű fordítás és egy új alkotás között elhelyezkedő folyamatként írja le: munka közben szavakat, mondatokat, képeket változtat, kihagyásokat és betoldásokat eszközöl. Ferdinandy György, aki szinte mindent megír másodszor franciául is, szintén sok változtatással végbemenő újraírásról beszél. Francia nyelvű könyveit nem fordításnak tekinti, hanem magyar prózájának teljes értékű újraírt francia változatának: „kétszer megírt, két nyelv és két világ prizmáján átszűrt magyar-francia próza, szándékom szerint szépirodalom" - mondja egy interjúban.10 Az újraírás adott esetben teljesen függetlenedhet is a fordítástól: a kétnyelvű író ugyanazt az élményanyagot, ugyanazt a témát gyakran egymástól csaknem függetlenül kétszer, magyarul és franciául is megírja. Az említett kétnyelvű írók esetében a magyarul és franciául történő írás gyakran szorosan összefonódik, pontos határvonalak nem mindig jelölhetők ki az alkotás folyamatában használt nyelvek tekintetében. A legkülönbözőbb „átmeneti", nyelveket átölelő alkotói módszerekkel találkozhatunk. Számos írói vallomásban olvashatjuk, hogy a magyar nyelven történő írás közben is néha már csak franciául jutnak az író eszébe bizonyos szavak vagy akár teljes mondatok, amelyeket később fordít magyarra (néha már csak szótár segítségével). „Tragikomikus - jegyzi meg keserűen Ferdinandy György -, ahogy egy-egy írásomat három nyelvből összetákolom" (harmadik nyelve a spanyol).11 Az 68
