Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - MAI MAGYAROK – MAI MAGYAROKRÓL - Bombitz Attila: Történet, pontosan
De pillantsunk vissza, hogyan született meg elbeszélőnk! Darvasi korai, azután félbehagyott, felhagyott verseinek epikus regisztereiben is már szavakká formálódik az elbeszélői igény egy koherens, zárt, történetszekvenciáiban újrateremthető és újramondható világra. A Darvasi-versek burjánzó, érzékenységtől túlfeszített, egyszerre evidenciaként és banalitásként ható mondatai még orphikus igézetből, elveszett orákulumok és teremtéstörténetek homályából szakadnak fel. In utero, nemtelen- ség, igenlések - hogy körülírjam a mondat, a szó magzati állapotát. S a burok feszítettsé- gében, a mitológia előtti állapot néma formái közt, a szavak bűvkörébe zárt Én fokozatos artikulációra ébred. Premitologikus-szimbolikus, magzati állapotát jól mutatja A nyugati csúcs, Darvasi egyik legjellemzőbb versének mottója: „és ha a jövő régészei megtalálják ezt a könyvet, megtakaríthatják a fáradtságot, hogy reménytelenül leássanak a piramis gyomrába, az értelmét keresendő. Nincs ott semmiféle titkos kincstár, de még sírkamra sem. Jelentése, mitagadás, igencsak kisszerű, és az alatt a kanálisrács alatt nyugszik, amelyre az egész piramis épül. Egy halva született fiúcsecsemő az." E halva született fiúcsecsemőből-lesz majd, e tűnő alakot követő szövegmorfológia szerint A veinhageni rózsabokrok, az irodalmi áttörést jelentő novelláskötet bűnbe eső, beavatásra váró kopasz fiúja. A világot újra mesélő könyv készülőben van. S premi- tologikusság, magzatiság ide vagy oda, 1993-ban megjelenik az a könyv, amely a mai napig mérce és orientációs pont mind a szerzői életműben, mind a rendszerváltást követő magyar nyelvű prózairodalomban. A veinhageni rózsabokrok fontosságát, sikerét a következő kulcsszavakban látom meg- ragadhatónak: mesélőkedv, világszerűség, nyelvi reflexió, töredezettség, enigmatikusság, korlátozottan disszeminatív elbeszélő-módok. Az elbeszélések körmönfontsága és pszi- chogrammokat alkotó szuggesztív léttere a dekonstrukciós olvasásnak épp úgy mintául szolgál, mint a hagyományos, 'egészként' való olvashatóságnak. A veinhageni rózsabokrok, A witembergi kotorok, Kutuzov unokája, csak hogy a mind a mai napig érvényes novellákat néven nevezzem a kötetből. Miben áll a különösségük? A nyomolvasást, a sorsgenezist integrálják, egyszerre véres, brutális és enyészetszépségű világot teremtenek, mitologikus-európai és civilizálatlan-balkáni geopoétikájuk az emberi létezés animalitását a végsőkig feszítik. S az sem utolsó fogás, hogy egy „nagy" történet „kis" fejezetei alkotnak itt egymással laza egységet, s ezért is támadhatott fel az egész, a nagy történet, egyáltalán, a történetmondás iránti nosztalgia a kötet olvasóiban. És A veinhageni rózsabokrok után jönnek a könyvek, a novellák, a rövid történetek, a tárcák. Nem is sorolom őket, csak emlékeztetőül néhány cím: Emlékeznek Liza Stühlhof és Kathrin Kunze finom erotikával játszott, tragédiába torkolló történetére? A fuldai Kékvízesés című Darvasi-klasszikusra? És A müttenheimi szörny különös históriája? Melyből a szegedi Z. Nagy család tragédiája sejlik föl. Belőle lett a Bolond Helga, a kecskeméti Katona József Színház és a Forrás drámapályázatának díjnyertes darabja. A Zord Apa avagy a Werner lány hiteles története kinek nem borzolta fel a kedélyeit? Múlt század eleji hangulat, erotika, krimi, Szeged, fényképekkel tarkítva, Ilia Mihálynak ajánlva. Ha van olyan, hogy tanúságtétel egy másik emberi és írói nagyság mellett, akkor A berlini fekete füzet az egyik legdöbbenetesebb példája ennek a rendkívül nehéz és nemszeretem műfajnak, Szív Ernő és Bakó András, vagyis Darvasi László és Baka István barátságának utolsó fejezetét tartalmazza ez a tárcaregény. Stern úr? Aki tizenkét előadásban gondolta végigbeszélni a világról való tudást, a világot, Istent? Hogy azután a szavaktól elhagyva megsemmisüljön, eltűnjön a világból? Belőle is dráma lett, adódott. Argentína címmel. 47
