Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Hernádi Mária: A Fa vonzásában
ellentmond a hagyományos kriminek. Ha célról beszélünk, az inkább egy drámai helyzet megvilágítása - egy végsőkig feszített számvető párbeszéd villámfényében -, hogy utána csak még sűrűbbé, teljesebbé és végérvényesebbé válhasson a homály. A regény nyolc szereplője közül Tamás az áldozat, a többiek pedig hol tanúk, hol detektívek, de mindvégig tettesjelöltek. Ez a bonyolult struktúra a drámatöredékben hárompólusúvá egyszerűsödik: az őr a detektív, a fiú a tettes, s a lány az áldozat. Mivel az utóbbi szereplő már halott, a dráma két személy között zajlik, az ő párbeszédükre épül. A tanúk, az erdei ház korábbi lakói szintén nem jelenlévők: ők két korábbi dráma főhősei. A régi lakók, a szalamandrává vált erdész és az angyalt cipelő öregasszony legendája a menekülő szerelmespárról szóló eseménnyel és a mindezt felidéző jelenbeli párbeszéddel együtt alkotják a Ház mitikus történetét. Ahogy a Ház a zuhogó esőben megcsúszik és elmozdul a hegyoldalon, úgy (s talán: akkor) csúszik össze a négyféle idősík is egyetlen jelenidővé, egyetlen történetté. Az idősíkokkal a regény is játszik, a cselekmény központja itt is egy (kerttel körülvett) épület - a hely és időviszonyok persze összehasonlíthatatlanul egyszerűbben szerveződnek, mint a drámatöredékben. A „tett", a tragikus esemény helyszíne mindkét műben az erdő, kísérő jelensége pedig egy szokatlan erejű nyári vihar. Mindkét szövegben a viharban történik meg a jóvátehetetlen, ez a vihar a titokzatos történés előidézője, jele és egyben elrejtője. A vihar (és az erdő) mint a titok helye az események és idősíkok metszéspontjává is válik: belőle indulnak ki és hozzá térnek vissza azok a „nyomozói" útvonalak, amelyek mozgásba hozzák a múlt különféle rétegeit és történeteit. A regényben a múlt megidézésének eszköze a jelenbeli cselekménysor keretébe illeszkedő epizódláncolat, amelynek egyes elemei (a fejezetek) úgy sorjáznak egymás után, mint egy drámában a jelenetek - s ahogy egy jó drámában, itt is minden „jelenet" egy irányba, a megoldás felé mutat. A Ház a hegyoldalon múltidézésének kizárólagos eszköze a párbeszéd, méghozzá egy és ugyanaz a (jelenetekre nem tagolt) párbeszéd. Ebbe a tagolatlan, egybefüggő dialógusba ágyazódnak bele az epikus részek: az őr és - ritkábban - a fiú által elbeszélt múltbeli történetek. Mindkét szöveg középpontjában egy rejtély áll, e köré szerveződnek az események. Ez a rejtély a regényben világossá válik, a drámatöredékben homályban marad: nem tudjuk meg, mi történt a lánnyal, halála is csak sejthető. A detektív-őr mint vádló lép fel a fiúval szemben, aki viszont tettesként reagál, amikor nem hárítja el a lány halála miatt ráruházott felelősséget és a vádat. Zavarodott reakcióiból és abból, hogy visszatért a „tett" helyszínére, arra lehet következtetni, hogy a megtörtént események értelmezése az ő számára is feladat, sőt egyedül ezt érzi a feladatának. Ahogy a regényben sem, itt sem valószínű, hogy a fiú tettlegesen megölte volna a lányt, hiszen sejthetően a szerelmese volt, akivel együtt menekült a vihar elől a nyári erdőben. Ahogy Az öt fenyőben, itt is egy el nem követett bűn miatt érzett nyomasztó felelősség gyötri a „tettest". S ahogy a barátját ellentmondásosan bár, de kétségkívül szerető Viktor „utána megy" Tamás halálának, bejárva eltűnése útvonalát, úgy tér vissza a fiú is arra a helyre, ahol elvesztette a szerelmesét. Nem tudjuk meg, mi történt a lánnyal a viharban, s azt sem, hogy a Házban, vagy már a megjelenő angyal elől menekülve, az erdőben történt-e vele valami. Társával elvesztették egymást a viharban? Fatörzs zuhant a lányra, házfal, vagy talán az angyal vitte magával? A szöveg tele van szerteágazó utalásokkal, de a rejtély rejtély marad. Ami sejthető, hogy a regényhez hasonlóan a fáknak itt is lényegi szerepe lehet a jóvátehetetlen megtörténé- sében - vagy megítélésében. A helyszínre visszatérő fiú fájdalma a fák elleni agresszióba csap át: kérgüket körbevágva el akarja pusztítani őket, mintha így kívánna bosszút állni a lány elvesztéséért. Az őr megakadályozza ezt, tettével a fákat igazolva. A ház előtt álló világos és sötét színű fa az idő (nappal-éj) és a nemek (nő-férfi) szimbóluma. Ezek a fák 104
