Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - Hernádi Mária: A Fa vonzásában

glóriában" tündöklő muskátli fogadja a hajnali veranda ablakában (89.) stb. A legfontosabb jel azonban kétségkívül a vihar, amely egyszerre elősegítője, kísérője és figyelmeztető jele a tragikus eseménynek.

A leíró szövegek képi világa a szecesszió jellegzetességeit hordozza: elég itt a fényhatások gyakori és finom ábrázolására gondolni, amelyekben a fény többször vízként jelenítődik meg, pl. „Lihegtek a sós, sűrű fényben, mintha még mindig tengerben gázolnának, szürkére-fakult katángbokrok úsztak el mellettük." (81.) Ugyanilyen fontos a színek és anyagok szerepe: kiemelt színek az arany, a vörös, a barna, a zöld és a fekete, gyakran említett anyagok az üveg, a víz, a levegő és a füst. Tipikusan szecessziós jelenség a vörös, kígyózó hajú, ideggyenge és örökösen fáradt Eszter egzaltált, s épp ezáltal vonzó lénye, ugyanerre a stílusra utal a római epizód piacleírásának színekben, formákban és fényhatásokban tobzódó, leheletfinom erotikája, s az ehhez kapcsolódó virágkultusz stb. A motívumok között központi jelentőségű a kúriát körülvevő kert a tornáccal, amely hasonló szerepet tölt be, mint az ókori görög drámákban a királyi palota előtere mint egyetlen helyszín: ide futnak be az események hírei, innen indulnak és ide érkeznek a küldöttek, itt készítődnek elő a cselekményt érintő fordulatok stb. A jelenbeli nyomozás eseménysorának gerince a kúriakertben játszódik, ahonnan a szereplők többsége el sem mozdul.

A kert jelenetről jelenetre változik, alakul, ahogy a benne mozgó kis embercsoport is. A kép és képiség motívuma többszörösen hangsúlyozódik a regényben: először a szövegvilág már említett dominánsan képi alapjaival, másodszor a vágásokkal montázsszerűvé tett narráción keresztül, harmadszor pedig a festményekkel foglalkozó művészettörténészekből és az egy festőből álló szereplőcsoport jelenléte és tevékenysége mint tematikus elem által. Viktor a regény jelen ideje alatt szinte folyamatosan fest: egyrészt Tamást (az alkotással talán rejtélyes személyiségét próbálva megfejteni), másrészt a címszereplő öt fenyőt, melyek közül az egyik barátja „gyilkosává", a bűncselekmény „tettesévé" lesz. A festő tehát mindent „lát", anélkül, hogy felismerné, amit ábrázol. Az öt fenyő látványa (és a róluk készülő festmény) párhuzamba állítható a kertben összeverődő embercsoporttal, akiket az elbeszélő szintén képként, már-már festményszerűen jelenít meg abban a részben, ahol megkapják Tamás halálának hírét: „A többiek álltak és a kertbe bámultak. Arckifejezésük, mozdulatuk meglepően egyforma volt, mint egy csoportképen. A napfény már elárasztotta a verandát, a kőkockák fehérsége már a szoba mennyezetén tükröződött és síkos visszfényt vetett a vállukra. Síkosak voltak mind, bizonytalanok, hálóba-fogot- tak." (15.) A facsoport és az azt festő Viktor akár a keletkező regény kicsinyítő tükrének is tekinthető tehát: a festő-elbeszélő összetartozó lények kis csoportját ábrázolja, akik közül az egyik kidől, a pusztulásé lesz. A regény „drámai" kérdése, hogy vajon a többiek taszították ki maguk közül ezt az egyet, ők okozták a halálát, vagy valamilyen rejtélyes erő vetette ki közülük?

Nemes Nagy Ágnes költészetében a kezdetektől jelen van a bűn értelmezésének személyes problémája. Egyik korai, 1942 és 1946 között született verse, amelynek keletkezési ideje egybeesik a regény írásának kezdetével (1945), mintha a regényben felvetődő erkölcsi dilemmát fogalmazná meg a költészet nyelvén: „Hogy születik a bűn? Míg színrebuggyan / a csiklandozó, csepp erecske habja, / szád szélén, mint szappanos őrület, / surrogó szavak, síkosbőrü tett - / hogy fogja addig hangját hangtalanra? / / Arcod kendőzi észrevétlen árját, de átvizesül arcod, mint a kendő, / s foltokban üt ki a mosogató- / lé-ízű, zsíros, emberszagu tó, / s hullák hortyognak orrodon keresztül. //...// Idővel játszol, s a közjó nem ád / védőlevelet magánbűneidnek, / s ha ád, didergő juharfalevél // pendül cikázó ablakod elé: / a tébolyt és a halált elkövetted. //..." (Bűn) Az ember pusztulását hozó bűn kifejlődésének, elhatalmasodó, gyilkos erővé válásának rejtélyes folyamatát vizsgálja ez a vers. Honnan jön az a rossz, ami ölni képes? Miért, milyen

101