Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Hernádi Mária: A Fa vonzásában
Végül az életmű prózai vonulatát vizsgálva nem szabad megfeledkezni Nemes Nagy Ágnes meséiről sem (pl. Aranyecset; Felicián, vagy a tölgyfák tánca), amelyek végigkísérték az írónő pályáját ugyanúgy, mint az útinaplók (Erdélyi út - 1956, Brüsszeli út - 1977, Amerikai napló - 1979) és az esszék. Az epikus érdeklődés tehát egy bizonyos szinten a korai pályaszakaszon túl is, mindvégig jellemzője maradt az alkotói műhelynek, ha nem is olyan intenzitással, mint a negyvenes években. Az öt fenyő zárt, szabályszerűen epikus struktúrájú regény: a cselekményt elindító haláleset jelene (az első és az utolsó két fejezet) alkotja a keretet, amelyben a nyomozás elindul, lezajlik és megoldáshoz vezet. A közbülső hat fejezet kettős szerepet tölt be: egyrészt a főhősök középiskolai éveitől kezdve időszeletenként mutatja be Tamás és Viktor (nem mindig közös) múltjának azokat az epizódjait, amelyek elvileg a jelenbeli eseményekhez vezetgettek. Másrészt portrésorozatként is felfoghatók ezek a fejezetek: Tamás életének olyan tanúit vonultatja fel az elbeszélő, akik közül (megint csak: elvileg) bárki a bűncselekmény elkövetője lehet. Ottó János, Csekey professzor, Hilda, Eszter és Amélie esetében azonban a Tamással kapcsolatban elszenvedett sérelmek (sokszor inkább ellenszenvek, balsejtelmek) egyike sem indokolhat egy olyan súlyú megtorlást, mint a gyilkosság. Egyszerűen nincsen arányban a sérelem és a bosszú, hacsak nem lappang lélektani rejtély valamelyik viszony hátterében, erről azonban az elbeszélő hallgat. Hll Péter és Viktor esetében már megalapozottabb lehet a gyanú, hiszen az előbbi egy képcsempész maffiába keveredik, s belekeverné Tamást is, ha az hagyná magát: a maffia „felkérésének" visszautasítását pedig logikusan követheti egy esetleges megtorlás. Viktornál a szakmaiemberi féltékenység és kisebbségérzet miatt az ősrégi barátság érzelmi mutatója a szenvedélyes szeretet és az elvakult gyűlölet közti pengeéles határsávban imbolyog - talán ezek a szélsőséges érzelmek is vezethetnek előre meg nem fontolt, indulatból elkövetett gyilkossághoz, amelyet verekedésük epizódja is előrevetíteni látszik. Ezt a sokféle gyanúból felépülő logikai építményt tetőzi Tamás viszonyulásainak homályban hagyása: többnyire csak arról kapunk képet, hogy vele milyen kapcsolatban vannak a szereplők, de hogy ő hogyan viszonozza ezeket az érzéseket, azt nem tudjuk meg. Tamás személyisége tehát igen titokzatos, annál is inkább, mert az elbeszélő jellegtelen, semleges figuraként ábrázolja. Az olvasó pedig, még akkor is, ha kevésbé jártas a krimi műfajában, csak arra gyanakodhat, hogy e rejtélyes személyiségnek lehet valami olyan titka, ami környezetének elfojtott agresszióját kiváltja, s az ellene elkövetett bűncselekmény az epizódokban többé- kevésbé (inkább kevésbé) megalapozott gyanakvások szálainak bonyolult összefonódásából, talán a véletlentől is megtámogatott együttállásából bontakozik majd ki. A végkifejlet, a rejtély megoldása ezen (krimi)olvasói elvárásaink valóságos megcsúfolása: olyan zárlat, amely kimozdítja az eseménysort a hagyományos bűnügyi elbeszélés síkjáról, s a szöveg érezhetően olyan (a teljes életművet mozgató) erőtér vonzásába kerül át, amely az adott műfaji keretek közt már nem értelmezhető, csak az életmű egészének ismeretében. Ezen erőtér Nemes Nagy Ágnes-i emblémája a fa, amely korai regényében mint tettes bukkan fel - meglehetősen váratlanul. A szöveg narrációját filmszerűvé teszik a sűrűn előforduló vágások, melyeknek segítségével az elbeszélő legtöbbször különböző helyszínek egyidejű történéseit montázsolja össze. Ennek a technikának nemegyszer a párbeszédek is „áldozatul esnek" - ez a regény egyik fő gyengéje, amire az utószóban közreadott lektori vélemény is felhívja a figyelmet. A fiatal írónő ugyanis gyakran és merészen, de nem elég körültekintően alkalmazza az említett nafrációs eljárást, mivel semmilyen eszközzel nem érzékelteti a vágáshatárokat - emiatt a jelenetek gyors váltakozása, filmszerű pergése csak írói szándék marad, de az olvasó nem tudja ezt érzékelni, mert akadályozva van a megértésben. Példa erre A 99
