Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 12. szám - Széles Klára: Milyen világban élünk?

A Kopacz-féle karnevál lényeinek, embereinek egy figyelemre méltó kiváltságát szeretném még kiemelni. A figurák többségének szemeit. Feltűnő, hangsúlyos része az arcnak. (Melynél majd mindig kérdésként tehető fel: arcról van-e szó egyáltalán?) Akár angyal, madár, lepke vagy hal stb. az emberivel, avagy az antropomorfizáltsággal kereszteződő alak, a szem általában körülrajzolt, hol kultikus álarcok feketével (szénnel?) kihúzott, kiemelt körvonalaiként, hol kifestett díszítőelemként. Álca ez, de a látás, az álca alól is kipillanthatás rése.4 A „látókra" utalás mintha szorosan kapcsolódna mindahhoz, ami ezt a művészi világot az álomképek, meg- és belátások, látnoki felelősséghez fűzik. Az ihletett művészi látomásokba vetítés adományához.

Igen. Felelősnek, súlyokat hordozónak, vállalónak élem, érzem ezt a festészetet. Amikor visszatérően találkozom jellemzésénél a „vidám" jelzővel (Gellér, Szőcs, Szakolczay), meg kell torpannom. Vajon lényegében „vidám" ez a kétségtelen „színes kavalkád" (Gellér K.)? Alakjai „drámaiság nélküli űrben" élnek (szabadon, mint hal a vízben - Szőcs István)? Mindig „vidám életbölcselet" az, amit sugallnak a képek (Szakolczay Lajos)? Úgy vélem, érzem, hogy ez a vidámság legalábbis fanyar, inkább groteszk, sőt, nem nélkülözi az ijesztő elemet sem. Bár, igaz, mindezt „szelíden" teszi (Sebestyén M.). Szelíden, de „robbanásig feszített" ez a szelídség. (Ahogy „hidak robbannak" a szegény emberekben, avagy ahogy a „csillagtollú, éneklő galambok" „griffmadarak" lesznek - József Attila szerint.) Ugyanezért a sokat említett, képeken érzékelhető űrt sem vélném „drámaiság nélküli"-nek (Szőcs). Inkább: drámaisággal telítettnek, sőt: tragikummal telítettnek - csak hát különös -, a most épp Kopacz M.-teremtette - festői módon. Ez a „drámaiság", „tragikum és tragiko- mikum" éppoly bújtatott, mint ahogyan a Szakolczay által éles szemmel, jól meglátott, hangsúlyos „érzelem" a például, stílusosan, Pierrot figurájával jelzett „szív-szakadás".

A szemek kiemelése, a látás, láttatás hangsúlya vajon joggal utalhat magára az alkotó és kép, alkotó és módszere kapcsolatára, születésére? Sokszoros áttételen keresztül erős tárgyiasítással, humorral és fanyarsággal maga a művész vall világlátásáról, lírai módon, e líraiság festői köntösét megkeresve, létrehozva? Szédítő, forgó körképet vetít elénk: ebben élünk. Képben kép? Képen kép.

Egyik pont, ahol határozottan Kondort juttathatja eszünkbe. A rajzolásmód, a rafinált elnagyoltság, a hálóvonalak, körvonalak, színek, a „háttér" viszonylagossága s a fő és mellékfigurák (ezek köze egymáshoz, illetve ennek az egymáshoz való közüknek a kétségbe vonhatósága.) Mindezek miatt sokszorozódik a látvány. Mint körkép - körhintaként is egyben: forog, szédít. Új és új felfedeznivalót tartogat. Felfejthető, felnyitható az alap, az előtér, a „mellékes", újabb fajtává teszi a láthatót és a láthatatlant. Ezt teszik a keretek is. Kinyitnak, túlmutatnak a képen. Meg korlátoznak, szűkítenek is, határolnak. „Rétegeitek" a képek. Mintha új és új héjakat lehetne lehántani róluk, figuráikról, jelentéseikről, viszonyaikról. Ugyanakkor új és új lepleket is ölthetnek magukra. Függönyöket lehet félrehúzni és ráhúzni.5

Függönyök mögött és ráncaikban tükrök. Tükör a nézőnek, tükre közös világunknak. Voltaképpen a művész talán éppen egyszerűen magamagának állította? Mindenképpen a látás és láttatás, felismerés egy lehetősége. Nagyon szelíd, de igen határozott, következetes, vitathatatlanul eredeti művészi kiáltvány. Művészi és humanista. (Arra is rákérdeztet: korunkban talán lehet nem-humanista művészet is? Akkor az mit és kiket is szolgál - például a körképen szemlélhető menazsériából.)

4 Ismét furcsa, önkényes asszociáció, a művésztől csaknem biztosan távoli. Harsányi Kálmán század- fordulós neves regénye: a Kristálynézők bizarr világa is kísért.

5 Mintha a művész régibb korszakának ablakaival találkoznánk - más alakban. Minden eltakart, minden és mindenki „álcázott" (álorcázott, jelmezbe bújtatott, beállított), illetve éppen ezzel önnön ellentétévé lesz.

94