Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Kerényi Ferenc: A szülőföld históriája
Kerényi Ferenc A szülőföld históriája (Katona József: Történelmi művei. Kritikai kiadás) „A Bánk bán szerzője." Katona József máig alig tudott szabadulni az úgynevezett egy- műves szerzőhöz fűződő kényszerképzetektől. Amikor 1942-ben a Katona József Társaság az összes irodalmi művek kiadására tett javaslatot a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Bizottságának, maga az író emlékének ápolására alakult társaság zárta ki a posztumusz, 1834-ben megjelent, apja által kiadott Kecskemét-történetet a kiadandó munkák sorából, mivel „csak helyi történeti érdekű." Az esetet a művet most sajtó alá rendező Orosz László idézi fel tanulmányában: Katona történelmi műveinek fogadtatása, utóélete (195-196.). Holott ezt megelőzően már olyan neves tudósok foglalkoztak a történetíró Katonával, mint a szintén kecskeméti születésű Balanyi György történész (1934), az irodalmárok közül pedig Waldapfel József (1935) és Horváth János (Í936). A sort Orosz László folytatta 1959-ben, a helyzet mégsem változott. A recenzens maga is tanúja volt annak az akadémiai döntésnek, amikor Katona József életművéből csupán a Bánk bánt érdemesítették tudományos, szaknyelven kritikai kiadásra. Noha a személyi feltételek adottak voltak, és a részletes tudományos terv is elkészült. Szerencsére azóta a Bánk bán mellett (1983), amely a sorozatban a III. kötet lett volna, szintén Orosz László munkájával elkészült és megjelent a Versek, tanulmányok, egyéb írások kritikai kiadása (2001), a virtuális IV/1. kötet. Ezért beszélhet a sajtó alá rendező arról, hogy „ez a könyv Katona művei tervezett kritikai kiadása negyedik kötetének második feleként csatlakozik" (7.) az eddigiekhez. (Az I—II. kötet a fiatalkori drámákat tartalmazná.) Mielőtt azonban egyetlen ember törekvésének, ügyszeretetének és szívós munkájának boldog végkifejletét ünnepelné, a nyájas olvasó meglepve kénytelen észlelni, hogy a könyv kiadását Kecskemét nem támogatta. Nem tudhatjuk, miképpen történhetett, de legalább annyit remélünk, hogy Katona József szülőhelye - utólag - példányokat rendel az iskolák, könyvtárak számára, és feldereng talán a városatyákban is a felismerés, hogy hivatalos vendégeiknek szintén méltó ajándék lehet a kötet. Katona József, szerencsére, hűségesebb volt szülőföldjéhez. Nem véletlen, hogy a címben és itt is a tágabb fogalmat használjuk. Orosz László szintén egyetértőleg idézte (196.), hogy a legújabb monográfus, Bíró Ferenc már felhívta a figyelmet: Katonát nem csupán a város, hanem a táj érdekelte, ahol született, ahol gyermekéveit a határban kószálva tölthette, és ahová hazatért. A honfoglalás előtti lakókat (márpedig a Duna-Tisza közének akkor még más, kedvezőbb éghajlati és környezeti sajátosságokat mutatott vidéke bővelkedett bennük) közvetlen elődöknek tekintette, mindig többes szám első személyben szólt róluk. Persze, ez - Katonát idézve - „Magyar Ország legnagyobb Mező Várossá", az akkor 33 pusztát birtokló Kecskemét esetében voltaképp érthető, mégis a napjainkban annyira felkapott regionális szemlélet jelentkezett itt, mint a mezővárosi cívis-öntudat egyik megjelenési formája. Mára nyilvánvalóvá lett az is, hogy Toldy Ferenc és Abafi Lajos XIX. századi véleményével ellentétben nem a csalódott drámaíró fordult - vigasztalásul? jobb híján? - szülővárosa történelme felé. Diákévei során is megtartó ereje volt e kötődésnek. 95
