Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Urbanik Tímea: Mitológia és néphagyomány
zam nem is olyan meglepő, ha a novella mítoszokat felidéző jelképrendszerére, gondolkodásmódjára, atmoszférájára figyelünk. A lélegző elementaritás érzékeltetéséhez a személyesség lesz a Mészöly által választott út - paradox módon a szemtanú személytelenségén és a főszereplő közvetített személyességén keresztülszűrve. Loszev a mítosz személyességét emeli ki, elmélete szerint „A mítoszban éppen a »belső«, a »konkrét«, az »érzékletes«, az »egyedi«, a »reális«, a »képi« a fontos."20 A sorsesemény egy személyes élet tragédiáján keresztül formálódik, szubjektív, szemléletes módon leképezve a mitologikus gondolkodás főbb sajátosságait. E szemlélet fontosságáról is beszélt Mészöly 1986-ban az Örley-kör irodalmi hajókirándulásán a kortárs irodalomról szólva: „Alig tagadható, hogy az irracionális, ezoterikus, fantasztikus, abszurd, mesei és az ezekkel rokon szférák jelentősége irodalmunkban megnőtt. Közvetlenül vagy áttételesen motiválják a valóságszemléletet, a történést, az ábrázolást, az értelmezést. Ez minden jel szerint annak a »mágikus« (vagy mondjam: természet- tudományunk végkövetkeztetéseitől sem messze eső) létélménynek a következménye, hogy a dolgok pusztán szomatikus megközelítése és skatulyázása csak felületi tudósítást eredményezhet. A művekben több a rejtély, a megoldatlanság, mint eddig. Több a leárnyékolt zug, a töredékesség és a töredék maga. S ez egyáltalán nem úgy jelentkezik, mint meghátrálás, hanem úgy, mint a totalitás új kódrendszere, emblémája."21 E gondolkodásmódnak mint a totalitás új jelrendszerének elemei a következőképpen jelennek meg a novellában: az elbeszélés egy hajnalkeretbe ágyazódik. A hajnal említésével kezdődik, s hajnalban fejeződik be. Itt is megfigyelhető az említett kettősség, és azok egybejátszása egy szó, a ,hajnal' jelentéseinek játékával. A hajnal az éjszaka és a reggel közötti határ, már nem éjszaka, de még nem reggel, a sötétség és a fény egybemosódá- sa, hasíték a sötétségen, hajnalhasadás. „Tikos Rákhel mondta egyszer a hajnalra, hogy »megjöttek a szárnyas lovak« - de lehet, hogy az egész csak egy álom mérgezése..."(7.), kezdődik az elbeszélés mitikus időbe helyezkedve, majd az ajtót gondosan bezáró, az ablaktáblát is behajtó hajnallal fejeződik be. A vertikális és horizontális világmodell egybejátszása figyelhető meg a keretben, mely a hajnal képe mellett az álom metaforájára is utal, tehát álomkeretként is értelmezhető. „A mítoszok abból a szempontból, hogy bennük a normális asszociációk és kapcsolatok felbomlanak és újrarendeződnek, feltűnő módon hasonlítanak az álmokra."22 Ez az álomlogika, mely hasonlatos a mitikus gondolkodáshoz: egyfajta prelogikus gondolkodásmódot jelent, melynek alapja az ember és a természet szerves kapcsolata. A novellában a már említett jelképek szintjén is megjelenik ez a szoros kapcsolat, melyet főképp a totemizmusra való utalások mutatnak. Eszerint összefüggés van egy bizonyos fajta népcsoport és bizonyos fajta állatok között.23 A vertikális és horizontális világmodell érintkezési pontjait hozzák létre e párhuzamok. A novellában meghatározó jelentőségűek a bináris oppozíciók, melyek egy duális rendszert körvonalaznak, vagy épp különbségeik viszonylagossá válásával a rendszeralkotás ellenében hatnak. Az alapellentétek, mint a fény-sötét, élet-halál, fent-lent ellentétpárjai mellett a férfi-nő, gyász-ünnep, állat-ember, inkább mellérendelésen és kiegészítésen alapuló párjai az alapellentétpárok oppozícióját kioltják, egységet hozva létre. A történet beavatás is e másféle rendbe, egységbe, a vertikális sík erőteljes jelenlétével. A rend, az emberi rend struktúráját a présház tárgyainak elhelyezése példázza. Az egyetlen, helyéről elkerült tárgy a csömögedöngölő, mely leleplezi a szeretőket. A rend struktú20 Alekszej Loszev: A mítosz dialektikája. Európa, 2000. 52. 21 Mészöly Miklós: Szeminárium a Dunán. In: Uő.: A pille magánya. 106. 22 G. S. Kirk: A mítosz. 299. 23 Jeleazar Meletyinszkij: A mítosz poétikája. 212. 38
