Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Urbanik Tímea: Mitológia és néphagyomány
Urbanik Tímea Mitológia és néphagyomány Mészöly Miklós Szárnyas lovak című novellájában „Ne becsüljük túl teherbírásunkat: nem igazságra van szükségünk, hanem a valóság mitológiájára."1 Pontos, tényszerű leírás keretében a néphagyomány rítusainak és a mitológiai történetekre való utalásoknak kereszteződési pontjai adják a formát Mészöly Miklós Szárnyas lovak2 című novellájának. Egy páros haláleset nyomán a szereplők személyiség-struktúráinak - az érintettség fokától függő - rétegei lépnek működésbe, melyek a hagyományok különféle formáinak megjelenítésével öltenek alakot, tanúságot téve a tradíció, főként a néphagyomány megtartó és identitás-létrehozó szerepéről. A működésbe hozott néphagyomány elemei a feldolgozás, az értelmezés elősegítői, formái lehetnek. Értelmezésem középpontjában a néphagyomány előtérbe állított elemeinek és a görög mitológia egyes alakjainak, történeteinek dialógusa áll. E párbeszédben a szereplők értelmezéseinek különböző lehetséges útjai is megkonstruálódnak, melyek a Normann Holland-féle befogadáselmélet struktúrájának segítségével is leírhatók. E kétféle hagyomány, a szövegformában jelenlévő görög mitológia és a főként cselekvésekben megvalósuló, bizonyos szövegekkel kísért hagyomány (a párbeszédek, a dalok is a cselekvés részei), népszokás egymást kiegészítve van jelen. 1 Mészöly Miklós: Notesz. In: Uő.: A pille magánya. Jelenkor, 1989.125. 2 A novella a Jelenkor 1977-es karácsonyi számában jelent meg először, majd az 1979-es Körképben. A szintén 1979-ben a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent Szárnyas lovak című Mészöly-kötet címadó és kötetnyitó novellájaként szerepelt. A szövegben zárójelbe tett oldalszámok e kiadásra vonatkoznak. A Kriterion-féle Magasiskola című kötetben zárónovellaként szerepel 1985-ben, s az ugyanekkor a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent Merre a csillag jár? kötetnek is része. A második, kötetbeli megjelenést követően jelentek meg róla írások. 1979-ben az Élet és Irodalom 33. számában Berkes Erzsébet „minden balladás szépségű erénye dacára is kimódolt"-nak tartja. Nagy Sz. Péter a Magyar Nemzet 1979. szept. 24-i számában az atmoszférateremtő igényt, a balladás, misztikus homályt tartja fontosnak. A Jelenkor 1979/12-es számában Csűrös Miklós a „képzelet, az álom a látomás, a babona, a mítoszban gyökerező metaforikus gondolkodás archaikus lelki rétegének példásan tömör" megfogalmazásaként értelmezi. Laczkó András a Dunatáj 1979/3-as számában a „tárgyilagosságra törekvés, a részletek pontos rajzolata, a tömör jellemzés, a lényeg feltárásá"-nak szándékát dicséri. Dérczy Péter a Kritika 1980/1-es számában a jelenidejűséget emeli ki értelmezésében; ugyanebben a számban Bécsy Ágnes a látványszerűség megvalósulási módjait figyeli meg. Csányi László a Kortárs 1980/1-es számában a megfigyelés, emlékezés módszerét emeli ki. Jolanta Jastrzebska: Az általános érvényű mitológia jegyében című írásában néhány mitológiai, kultúrtörténeti párhuzamra irányítja a figyelmet. (In: „Tagjai vagyunk egymásnak" Szépirodalmi, 1991.153-155.) Thomka Beáta monográfiájában (Mészöly Miklós, Kalligram, 1995. 62-64.) a Ténynyelv és drámaiság című fejezetben tárgyalja a novellát a fontosabb mitológiai párhuzamokat, a drámaiságot és a novella tárgyiasságát elemezve. 33
