Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal
Ryszard Kapuscinski Utazások Hérodotosszal ív. A világutazó emlékezete Ahogy hazatértem, szerkesztőséget váltottam. A PAP lengyel hírügynökségnél kaptam munkát. Minthogy Kínából érkeztem, új főnököm, Michal Hofman úgy vélte, hogy biztosan járatos vagyok a Távol-Kelet kérdéseiben, s ezért ezt a területet: Ázsiának Indiától keletre fekvő, egészen a csendes-óceáni szigetekig elterülő részét osztotta rám. Mindenki mindenről keveset tud, ám én a rám osztott országokról végképp semmit sem tudtam, ezért éjszakákat töltöttem azzal, hogy megtudjak valamit a burmai és malajziai dzsungelekben folyó partizánharcokról, a szumátrai és celebeszi felkelésekről vagy a moro törzs Fülöp-szigeteki lázadásáról. A világot megint olyan hatalmas témának láttam, amelyet sem elmélyíteni, sem átfogni nem vagyok képes. Annál kevésbé, mivel nem maradt rá időm, hiszen nap mint nap a szerkesztőségi munkával voltam elfoglalva - percenként jöttek különböző országokból a táviratok, amelyeket el kellett olvasni, le kellett fordítani, s lerövidítve, megszerkesztve el kellett küldeni az újságoknak és a rádiónak. így aztán, mivel naponta érkeztek hozzám különféle hírek Rangunból vagy Szingapúrból, Hanoiból, Manilából vagy Bandungból, az én Indiában és Afganisztánban kezdődő, majd Japánban és Kínában folytatódó ázsiai utazásom változatlanul folytatódott. íróasztalom üveglapja alatt feküdt a kontinens háború előtti térképe, amelyen nemegyszer keresgéltem ujjammal, hogy hol is lehet Phnompen, Surabaya, a Salamon-szigetek, vagy a nehezen megtalálható Laoag; hol készültek éppen államcsínyt végrehajtani valamilyen Fontos Személy ellen, hol léptek sztrájkba a kaucsukültetvények munkásai. Gondolatban hol ide, hol oda ugrottam, s igyekeztem elképzelni az adott helyeket és eseményeket. Néha, amikor esténként kiürült a szerkesztőség, elcsendesedett a folyosó, s én végre szerettem volna szusszanni egyet a számomra ismeretlen országokat megrengető sztrájkokról és fegyveres harcokról, puccsokról és robbantásokról tudósító táviratok után, elővettem a fiókból Hérodotosz történelemkönyvét. Hérodotosz rögtön könyve első mondatában kifejti, miért is írta meg művét: A halikamasszoszi Hérodotosz a következőkben foglalja össze történeti kutatásai eredményeit, hogy az emberek között megesett dolgok az idők folyamán feledésbe ne merüljenek, s ne vesszen el nyomtalanul azoknak a nagy és csodálatra méltó cselekedeteknek az emléke, amelyeket részben a hellének, részben a 19
