Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Darvasi László: Virágzabálók
Darvasi László Virágzabálók Pelsőczy téblábolt néhány pillanatig, aztán nagyot legyintve elindult felfelé a töltésen. De most sem hazafelé tartott. Holott úgy vonszolta magát, mintha súlya lenne az árnyékának is. Rossz éjszaka várt rá, a férfi inni fog újra, akár egy kefekötő, majd mindenféle ismeretleneknek henceg, végül elnyújtott, sírós hangon pénzt kunyerál, de elszórja nyomban, miközben otthon egyedül didereg majd a lánya. Adám úgy nézett az összetört ember után, mintha az elfelejtett volna meghálálni valami fontos adományt. Aztán könnyedén elmosolyodott. Aztán persze a fiúkat sem vitte haza a fáradtság, mert törzshelyükre, Léni néni fogadójába siettek, és felhevülten, egymás szavába vágva mesélték újra és újra a gyönyörű katasztrófa részleteit. Csak Barcs didergett a sarokban, egészen elkékült a szája a félelemtől. Pukker a könnyeit prüszkölve nevetett, tenyérrel verte az asztalt. Salamon többet ivott és hangosabban beszélt az illendőnél. Éjfél felé egyszer csak föltűnt Pelsőczy is, zavart volt és kétségbeesett. Nem maradt soká, snap- szot kért, állva ivott, gyors mozdulattal hajtotta le az italt, nem is igen figyelt senkire, máris továbbimbolygott. A fiúk izgatottan sugdolóztak, egymást licitálták, addigra már a likőrrel és sörrel fölbátorított Barcs is belehevült, elfelejtette, miféle szörnyűséges fogadtatás vár rá otthon. Adám hallgatott, szórakozott mosollyal bámulta őket. Hiszen csak úgy történt most is, ahogy mindig szokott. Mintha minden akarás az övé lett volna ebben a komisz csínytevésben, és a többiek csak bábok, csak dróton rángatott papírfigurák lettek volna. Azért a lelke mélyén nem enyhült a magánya. Bicskaheggyel kapargatta az asztalt, akárha oda se figyelne a többiek fecsegésére. Most sem szóltak róla, nem említették egyszer sem a társai, még Kigl Náci is azzal volt elfoglalva, hogy igazán hozhattak volna valami apróságot a roncsról, begyűjthettek volna valami helyes kis emléket arról a halott hajóról. Ádám erre fölemelte a fejét, ugyan miért lett volna az a csodás gőzös halott hajó?! Hiszen az volt, nem?! Egy roncs! Nem volt az roncs, Kigl, mondta halkan Adám, tudott úszni, magad is láthattad. Kigl körbepislogott, a társába meg mi ütött. De a többiek meg sem hallották Adám fenyegető ellenkezését. (regényrészlet) 5
