Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 12. szám - Kovács András Ferenc: Görög színházak romjai (vers)
válaszol a visszhang, a nagy görög tragédiák ekhója, amely (úgy tartják) sosem ismétel, nem utánoz, hanem hibátlanul s elérhetetlenül, a mérhetetlen, égretört magasban is, felhők, szelek s a lelkek útvesztőiből még visszaszólva zenget eltűnt verseket - csak mondja tovább az örök dithüramboszt. Színház, legelső mindenek között! Görög színházak mindenütt a hellén földeken - Kis-Ázsiában, Magna Graeciában, Küproszon, Küréné, Trója, Xanthosz, Tündarisz vidékein, Trinakriától Szíriáig, Thaszoszig, s le Déloszig, szétszórva mind a rengeteg sziget s a tengerek hátán, a púpos partokon, föl, Libüától Pontoszig, Szidón, Szegeszta s Pergamon között görög színházak mindenütt a büszke városok s a kontinensek lüktető szívében is, Alexandria s Antiokheia pezsgő forgatagában s Palaisztinében kőhegyek, tar pusztaság szegélyén, hol még hajdanán a szép hírrel virágzó Pella, Gerásza, Gadára tudós hellénjei éltek, de mára tűz, vas, pusztulás a sorsuk, ó, Szmürna, Teósz, Epheszosz, Milétosz és Priéné színházai égnek a hajnali alkony átokban! Színházak, elsők mindenek között! Görög színházak égnek mindenütt, megtört romok ragyognak égi, néma, agg, nagy istenek felé, de már semmit se látnak, hallanak, mind szótlanok, ó, Dión, Tauromenion, Szalamisz, Szürakuszai, Pergamon, Szmürna, Teósz, Epheszosz, Termesszosz, Trója, Milétosz! És mindenek fölött legelső lett a színház - tenger morajlik át kagylók nézőterén. (1922. szeptember-október)
