Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Utazások Hérodotosszal
Ryszard Kapuscinski Utazások Hérodotosszal in. Mao elnök száz virága 1957 ősze Gyalogosan érkeztem meg Kínába. Előbb Amszterdamon és Tokión át Hongkongba repültem. Hongkongban a helyi vasút elvitt egy nyílt mezőn álló kis állomásra, ahonnan - mint mondták - átjutok Kínába. És valóban, amikor a peronra léptem, odajött hozzám egy kalauz és egy rendőr, s a távolba, egy a horizonton látható hídra mutattak, a rendőr pedig így szólt:- Kína! Kínai volt, de brit rendőregyenruhát viselt. Az aszfaltozott úton elkísért egy darabig, aztán jó utat kívánt, és visszatért az állomásra. Tovább már egyedül mentem, egyik kezemben bőröndöt, a másikban könyvekkel tömött táskát cipeltem. A nap éktelen erővel tűzött, a levegő forró volt és fojtogató, a legyek tolakodóan zümmögtek körülöttem. A híd rövid volt, ferde fémrács övezte, alatta félig kiszáradt folyó csörgedezett. Kicsit távolabb virágokkal teletűzdelt kapu állt, mindenféle kínai írásjelek díszítették és egy címer - piros tárcsán négy kisebb és egy nagyobb aranyszínű csillag. A kapu mellett egész csapat őr álldogált. Figyelmesen átnézték útlevelemet, egy nagy könyvbe beírták az adataimat, és azt mondták, menjek tovább a mintegy fél kilométernyire látható vonat felé. Izzadva vánszorogtam a hőségben, legyek felhői között. A vonat üresen állt. A vagonok ugyanolyanok voltak, mint Hongkongban - a padok egymás mögött sorakoztak, nem voltak külön szakaszok. Végül elindultunk. Napfényes, zöld mezők közt haladtunk, az ablakon beömlő meleg, párás levegőnek trópusi illata volt. Indiát juttatta eszembe, ilyesmire emlékeztem Madras vagy Pondicherry környékéről. Az indiai hasonlóságtól otthonosan éreztem magam, olyan táj vett körül, amelyet már ismertem, szerettem. A vonat időnként megállt, a kis állomásokon újabb és újabb emberek szálltak fel. Egyforma öltözéket viseltek. A férfiak állig begombolt, középkék vászon uniformist, a nők egyformán szabott, virágos ruhát. Mindannyian egyenes derékkal, szótlanul, arccal a menetiránynak ültek. Amikor a vagon már megtelt, az egyik állomáson felszállt három személy rikító indigókék egyenruhában - egy leány és két segítője. A leány erős és határozott hangon hosszabb szónoklatot intézett felénk, ezután az egyik férfi mindenkinek 156
