Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT CS. SZABÓ LÁSZLÓ - Füzi László: Az esszéíró
létrehozásához utaznia kellett, olvasnia kellett, kutatnia kellett... S az egyik legfontosabb kérdés: mi jellemezte az emigrációban elfoglalt szellemi pozícióját, s az ő helyfoglalása, valamint Szabó Zoltáné és másoké, milyen hatást gyakorolt - közvetlenül vagy közvetve- a hazai szellemi és politikai életre? A hatvanas évektől a Cs. Szabó László - Szabó Zoltán- Bibó István - Illyés Gyula - Németh László szellemi ötszögben, már amennyire ez az ötszög létezhetett, történt-e valami olyan, aminek politikai-ideológiai jelentősége volt? S aztán a zárókérdés: vannak-e - lesznek-e olvasói Cs. Szabó Lászlónak? Erre a kérdésre a rögtönzött választ is megadom: csak akkor, ha a szellemi élet képes lesz visszatérni önmagához, s ha szükség lesz még arra a tájékoztatásra, amelyhez Cs. Szabó László akar- va-akaratlanul a maga alakját és gondolkodását hozzákapcsolta. Ha ismételten kialakul a szaktudományt körülölelő, a tudásban-tájékozódásban a személyességet sem kizáró sáv, ha a műveltségnek, a szakmán és a szakmaiságon túlmutató műveltségnek ismét kultusza lesz Magyarországon. Cs. Szabó László világának általam képzelt, nem időbeli zárópontja: ez a klasszikus görög és római világot, a nyugati kultúrát mélyen és alaposan ismerő gondolkodó járt a sivatagban is, s azt minden korábban megismert világnál érdekesebbnek-gazdagabbnak találta. Zárttá váló életműve ezen a ponton az én szememben hirtelen nyitottá válik, mintha valami új kezdődött volna nála, ha még lett volna ideje-módja ahhoz, hogy egy új világot megismerhessen, akkor megismerte volna. Mindenesetre szívesen olvasnám a sivatagról írott beszámolóit... 155
